Get Adobe Flash player

KÉZDISZÁRAZPATAK

(saját weboldal www.kezdiszarazpatak.hu)

A Kászon-patak jobboldali mellékvölgyében Szentlélektől 8 km-re fekszik Kézdiszárazpatak. A település első írásos említése 1311-ből való. Abban az időben még szabad besenyők lakták a falut, akik a székelységgel egy zászló alatt harcoltak, később az Aporok jobbágyai lettek.

 

A falu Felső-Fehér vármegyéhez tartozott egészen 1876-ig, amikor Háromszékhez csatolták. Lakói római katolikusok, középkori templomuk helyébe 1798-ban építették fel a mai, Szent Bertalan tiszteletére szentelt templomot, a szentély köré kőfalat emeltek. A templom előtti téren a Hősök emlékműve áll, mely a szabadságharcban és a világháborúkban elesetteknek állít emléket. Szárazpatakon az oktatás kezdetei a 18. század közepére tehetők. Az 1777-ben Mária Terézia által bevezetett iskolareform előtt már intézményesített oktatás zajlott a faluban. 

Az iskola mai épülete 1967-ben készült el, 2001-ben vette fel a falu nagyszülöttjének, Ópra Benedeknek a nevét. Az iskola mellett, a Kulturotthon előterében Márton Áron püspök emlékére szobrot állíttattak 2006-ban. Kézdiszárazpatak múltja szorosan összekapcsolódik a Pótsa család nevével, akik közül többen patrónusai, támogatói voltak a falunak. Egykori otthonuk ma idegenforgalmi látványosságnak számít, jelenlegi lakói is megőrizték eredeti jellegét. A későklasszicista stílusban épült udvarház a falu alsó felében található. 

A barátságos, egyszerű székely faluban a népi faépítkezés számos formája figyelhető meg: tornácos boronaházak, egyszerű zsindelytetős kapuk meg, melyeket nem díszítenek népi motívumokkal, mint más székely településeken. Érdekessége még a településnek egy a 19. században épített vízimalom. Az építményt 50 éve műemléknek nyilvánították, így eredeti formájában látható és még mindig működik.

 

 

A falu egykori, régi temploma a mostani közelében volt, az ún. Kolomp-patak völgyében. 1620-ban Peselnek( Kézdikővár) helyett Szárazpatak szerepel a korabeli okiratokban anyaegyházként, ami azt feltételezi, hogy temploma azelőtti is volt.

1735-ben Kastal János vikárius generális romos állapotban találta a templomot.

A romba dőlt templom helyére 1798-ban építettek újat. Védőszentje az oltárképen is látható Szent Bertalan. Kézdiszárazpatak a reformáció előtt és után is megmaradt katolikus falunak.

A XVIII. században katolikus anyagegyház és ma is az. Más egyháza soha nem volt. Szép papilakját, mint ahogy azt az épületen látható emléktábla is bizonyítja 1909-ben építette „az Erdélyi Római Katolikus Státus, a két falu (értsd ez alatt Kézdikővárt is) és Balogh Ignácz plébános”.

A templomkerítés előterében áll a millecentenáriumi emlékkopja, Tubák Vince munkája. 

 

KÉZDISZÁRAZPATAK VILÁGHÁBORÚS ÁLDOZATAINAK EMLÉKMŰVE

 

A kőből készült díszes emlékmű a falu központjában, a templommal szembeni kis téren áll. 1928-ban állították, készítői Laub Ede és Lajos kézdiszentkereszti kőfaragók voltak.

Felirata: „A hazáért 1914-1918”. Hatvan név olvasható az obeliszken. A második világháború áldozatainak nevét ugyanerre az emlékműre vésték rá. Huszonegy nevet véstek az emlékműre.

A két világégés áldozatainak neve mellé került az 1848/49-es magyar forradalomban és szabadságharcban elesett kézdiszárazpatakiak neve is.

 

 

 

1956-OS KOPJAFA

 

A kopjafát  állították az Ópra Benedek Iskola udvarán 2006 októberében az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója és egykori tanáruk, Ópra Benedek emlékére a brassói Fémipari Műszaki Középiskola 1954-ben végzett növendékei.

Az emlékjelt Antal Ferenc és Antal Balázs faragta. Az avatóünnepségen a csíkszeredai vitéz Lay Imre és a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének több tagja is részt vett, kegyelettel emlékeztek az 1956-os események miatt nehéz börtönbüntetésre ítélt Ópra Benedekre. 

  

 

MÁRTON ÁRON SZOBOR

 

Az iskola udvarán kialakított parkban található Márton Áron áron püspök fából faragott szobra, Tamás Károly kézdialmási faragó munkája.

A néhai egyházi vezetőnek Felsőháromszéken még Kézdivásárhelyen és Gelencén állítottak szobrot. 

 A KÉZDISZÁRAZPATAKI PÓTSA UDVARHÁZ

A falu alsó felében, falazott kőkerítéssel behatárolt, tágas telken áll a Pótsa család késő klasszicista jegyeket viselő egykori udvarháza. Építésének pontos időpontja nem ismert. A telek bejáratát az utca vonalától rézsűsen beugró kapu biztosítja, gyakori megoldás ez a szűk utcás háromszéki falvakban. Cseréppel fedett, masszív kapulábak között elhelyezett gyalogkapu és kocsibehajtó két oldalán a falazott rézsűkben fülkéket alakítottak ki. A kapubejárótól balra az udvarház egykori magtárának csupasz falai között már a pince boltozata is omladozik. Szerencsére  kúria épületét lakják, ezért meglehetősen jó állapotban őrződött meg. A téglalap alaprajzú, kétmenetes, alápincézett épület szabályos tömegét sátortető fedi. 
A főbejárat elé ugró oszlopos, timpanonos tornác az épület szimmetriatengelyében foglal helyet. A hátsó oldalon keskeny tornác fut végig, melyet középen egy kisebb, egykor sütőházként használt épületszárny szakít meg. Az épület homlokzatán és két rövid oldalán, az eresz vonalában kiemelkedő, vakolt téglapárkány húzódik, melynek gazdag tagozata a tornác timpanonját is keretezi. A fehérre meszelt kúria zsalugáteres ablakainak egy részét kicserélték, de őriznek még itt, az egykori ebédlőben egy négyszögű mázas cserépkályhát, melynek mását a miklósvári Kálnoky kastélyban találjuk.
A kúriát és a hozzá tartozó életteret Pótsa Zsuzsannától 1918-ban Rettegi Ferenc vásárolta meg népes családja számára. Az ő leszármazottai és örökösei élnek ma a kúriában.

 

 

ÓPRA BENEDEK PLAKETT

 

A kézdiszárazpataki iskola falán található Ópra Benedek (1907-1978) pedagógos, ’56-os meghurcolt plakettje, ami Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész munkája. Az 1967-ben épített iskola 2001. május 26-tól viseli a falu nagy szülöttének nevét. Ópra Benedek Kézdiszárazpatakon született 1907. április 12-én, pedagógus családban. Apja Ópra Pál kővári születésű tanító, édesanyja György Anna, szárazpataki tanítónő, aki négy fiúgyermeknek édesanyja, és akit gyermekei rajongásig szeretnek. 

 


 

 

Ópra Benedek tanulmányait szülőfalujában kezdi, majd a kézdivásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumban érettségizik. Kolozsváron francia-román-magyar szakon szerez tanári oklevelet. Kézdivásárhelyen, Szilágysomlyón, Csíkszeredában és Brassóban tanít. Pedagógusi elhivatottsága és emberi nagysága elismerést vált ki a pedagógustársadalom körében. 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatják. Huszonöt év szabadságvesztésre ítélik, amelyből hat évet tölt le. Szabadulása után nem folytathatja hivatását. Gyári munkásként dolgozik nyugdíjazásáig.  Elhunyt 1978. november 25-én Csíkszeredában.
Ópra Benedek neve és személye nem ismeretlen a faluközösség előtt, hiszen rokonai, ismerősei, tanítványai élnek itt. 

A névadás híre többségében pozitív visszhangot vált ki, de elhangzanak olyan megjegyzések is, hogy „… 1958-ban ők akarták felrobbantani Brassóban a gyárat”. Ötven esztendő sem volt elegendő ahhoz, hogy a faluközösség megismerje az igazságot. Még ma is fellelhetők a hajdani demagógia beidegződései, és a lélekrombolás nyomai. Az 1956-os magyar forradalomról, annak erdélyi vonatkozásáról szinte semmit sem tud a közösség, pedig a környéken alig van falu, amelynek ne lenne 56-os hőse, meghurcoltja, áldozata. A szomszédos Kézdiszentléleken Pál Gyula plébános. Az ő emléküket idézi az 1956-os kopjafa.

A LUKÁCS-MALOM

A Kászon-patakának medre mellett, festői helyen található a mostani Lukács-malom. A patakon a molnárok gátat létesítettek, ami kisebb vízesést képez. Érdekes, hogy a patak vízét korábban áramfejlesztésre is felhasználták.

 

Erdély délkeleti csücskében, a Kárpát-kanyar övezte medencében, Háromszéken (Kézdi-Orbai-Sepsi) található Kézdiszárazpatak. 1940-44 között még Magyarországhoz tartozott. Felső-Háromszék központjától, Kézdivásárhelytől mintegy tíz kilométer távolságra, a Torja-hegység lábánál 622 m tengerszint feletti magasságban, a Kászon vizének jobbparti mellékvölgyében fekszik. A vidék már a neolitikumtól kezdve lakott területnek számít. A nyugatra fekvő torjai Várhegyen feltárt földvár mintegy 3500 évvel ezelőtt épült. Északkeletre a Váréle (Várbérc) nevű helyen neolit- illetve bronzkori erődítmény nyomai kerültek elő és vaskori népesség létezését1 is bizonyítják szintén itt feltárt leletek. 

A falu első említése 1311-ből való, amikor Kézdy Balázs szárazpataki birtokát Opur János fiaira hagyja végrendeletében. Ez az okmány Terra Zarazpatak-ként jelöli a települést. Ebben az időben a Zsák-hegy alatti falut még szabad besenyők lakják, akik a székelységgel egy zászló alatt harcolnak. Besenyőknek, - bissenusoknak - említi őket egy 1324-ben keltezett oklevél, akiket a hatalmas Aporok erőszakkal tettek jobbágyokká. Ekkor szakadt a falu Felső-Fehér vármegyéhez egészen 1876-ig, amikor "bekebeleztetett Háromszék vármegyébe". A szárazpataki anyaegyház alapítását az 1823-as visitationis decretumban3 1620-ra teszik. Ekkor Szárazpatak a mater, a szomszédos Kézdikővár pedig a leányközség. A falu egykori temploma a mai közelében, a Kolomp-patak völgyében állt. 1798-ban, részben a vallási alapból, részben a község költségén épül az új templom. Patrónusa az oltárképen is látható Szent Bertalan apostol. A falu búcsúünnepe augusztus 24-én, Szent Bertalan napján van. Kézdiszárazpatak lakossága az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc eszméit lelkesen fogadja. Habsburg-ellenes harcával a nép szülőföldjét védi, a forradalomban szerzett olyan jogok és vívmányok megőrzéséért nyúl fegyverhez, mint az Alsócsernátonban kimondott jobbágyfelszabadítás, a törvény előtti egyenlőség és a közös teherviselés. Ezekért az eszmékért, amelyekért abban az időben Európa-szerte a leghaladóbb társadalmi erők küzdenek, kilenc kézdiszárazpataki nemzetőr áldozta az életét. Emléküket a központban, a templom előtti téren álló Hősök emlékműve őrzi.

Kézdiszárazpatak mindkét világháborút földrajzi fekvése miatt igencsak megszenvedte. Belső hadszíntér, határőrvidék lévén, a katonák minden élelmet és takarmányt feléltek és elvittek. A háború végén teljes a káosz. Az első világháború hősi halottainak emlékére 1928-ban közadakozásból állított emlékoszlopot a faluközösség. 1968-ban, az új megyésítéskor alapvetően átrajzolják Erdély közigazgatási térképét. Kézdiszárazpatakot a szomszédos nagyközséghez, Kézdiszentlélekhez csatolják. A mezőgazdaság gépesítése által felszabaduló munkaerő számára a könnyű- és a nehézipar nyújt alternatívát. Sokan a Kézdivásárhelyen épülő gyárakban (nadrággyár, keményítőgyár, csavargyár, szigetelőgyár, traktoralkatrész-gyár) dolgoznak. Ide ingáznak, majd megkezdõdik az elvándorlás. 1989 után gyökeresen megváltozik a település élete. Megszűnik a kollektív gazdaság és az emberek visszakapják földtulajdonukat. A gyárakat privatizálják, de ezek sorra mennek tönkre. Egyik napról a másikra marad munkahely nélkül egy jelentős rétege a lakosságnak, akik hazaszorulnak, és ősi földjeiket művelve próbálnak megélni. A falu jobb sorsra érdemes lakossága szívósan harcol a megélhetésért. Újralétesül a település közbirtokossága.

 

Az egyház visszakapja birtokát és épületét. Új malom épül a régi közelében, ahol a szomszédos falvakból is őröltetnek. A településen pékség működik, amelynek termékeit a faluban és Kézdivásárhelyen értékesítik. Megszűnik az elvándorlás és az utóbbi években a népességfogyás is.

SZARAZPATAKINAPOK2015 

Nagysikerű falunap

Erős emberek és erős lovak Szárazpatakon 

 Szerzõ: Hírmondó   |  A cikk megjelenésének dátuma:         

image
A mének végeztek első helyen, de a többi benevezőnek sem volt miért szégyenkeznie
 
Augusztus 8-án állt a bál Szárazpatakon: a kis településen egynapos, de annál tartalmasabb, látnivalókban gazdag falunapot tartottak. A helyi értékek felvonultatása, koncertek mellett a falu legerősebb embereit és lovait is alkalom nyílt megismerni.

Szárazpatakon a szervezők a helyi értékek előtérbe hozására is gondoltak, hiszen az érdeklődők felkereshették a kis település múzeumát, ahol főleg a népi mesterségeket, a háztájéki szerszámokat felvonultató kiállítást lehetett megtekinteni. Ezen kívül a gyerekek kézműves tevékenységeken vehettek részt, és szintén nekik szólt az a bábjáték, amit Nagy Kopeczki Kálmán mutatott be. A délután folyamán nyílt meg a Tornácos és pitvaros házak címet viselő kiállítás, ami után néptáncegyüttes fellépését lehetett megtekinteni.

Igavonók versenye

A szárazpataki kultúrotthon mögötti sportpályán és környékén délben két órakor már tekintélyes tömeg várta a szervezők által beharangozott rönkhúzó versenyt, amin elsősorban a lovaké volt a főszerep: az igavonóknak három összekötött, egyesek szerint 2,5-3 tonnát nyomó rönköt kellett elvontatniuk tekintélyes távon. Elsőként két hatalmas mén és gazdájuk nevezett be a versenybe, senki előtt nem volt kétséges, hogy a gyönyörű állatok teljesítik a hozzájuk fűzött reményeket. De még ezeknek az óriási, szinte kisebb földrengést okozó állatoknak is kemény diónak bizonyult a rönkhúzás, az utolsó métereket igencsak fújtatva, kellő noszogatás mellett tudták megtenni.

Az utánuk következő, ránézésre igencsak szerény lovacskákat némely nézők megmosolyogták, hiszen a mének után valóban úgy nézett ki, hogy valósággal eltűnnek a rönkök előtt. Viszont – ahogy a mondás is tartja – kicsi a bors, de erős: a két munkaló olyan ritmussal indult meg a rönkökkel, hogy gazdájuk erőfeszítése ellenére – aki egy adott pillanatban le is esett a rönkök tetejéről – egy kisebb gödörbe futottak bele. Innen némi kínlódás árán kijutottak, és valamivel huzamosabb idő után, de hellyel-közzel teljesítették a távot, aminek a végén egyébként rossz irányba indult a benevező. A harmadik és egyben utolsó benevező állatai viszont hamarabb kifulladtak, így ő bronzérmes lett. A versenyt tehát Csurulya Zsolt ménjei nyerték, második lett a Moldován István és Benkő Antal közös fogata, a sort Fülöp Ferenc zárta.

Emberek is vetélkedtek

A lovak szereplése után az emberekre került a sor: egy igazi székelyes erődemonstráció keretében vékás búzászsák emelésére biztatták a kihívást vállalókat. A falunap ceremóniamesterének nógatása ellenére eleinte alig páran neveztek be, de aztán megpezsdült a férfiak vére, végül tucatnál is többen próbálkoztak az ötven és hetven kilós zsákok emelésével.

Igazi férfi a vékában: Kelemen András nyerte az erőversenyt

A próba első látásra egyszerűnek tűnt, de még egy jó erőben levő férfinak is komoly erőfeszítésébe tellett vállra kapni a zsákot, hiszen a véka akadályozta a mozgásban, arról nem is beszélve, hogy lendületvétel során ingadozni kezdett, így akadt olyan versenyző, aki nemes egyszerűséggel hanyatt esett. A benevezők dolgát az is nehezítette, hogy a szabályzat szerint csak három próbálkozási lehetőségük volt a zsákokat vállra kapni.

A vetélkedő akkor vált érdekessé, amikor egy benevezőnek sikerült megemelnie a nagyobb zsákot, ugyanis utána már csak az győzhetett, aki ezt megismétli. Végül két versenyző maradt holtversenyben, és a zsűri úgy döntött, az lesz a győztes, aki a legrövidebb idő alatt kinyomja a hetven kilós zsákot. Végül Kelemen András lett az első, akinek négy másodperc alatt sikerült a bravúr, az ezüstérmes Csurulya Szilveszter, míg a harmadik helyen Gergely Attila végzett.

A falunapok folytatásában Tokos Melinda koncertjét és a Pittyes 2-es humoristák előadását lehetett megtekinteni, majd a népünnepély tábortűzzel és pompás tűzijátékkal ért véget.