HATÁROZATOK
|
|
Olvasóink értékelése: 3 / 5
BARTALIS BÉLA
GERGELY AUGUSTIN ZOLTÁN
NAGY BALÁZS
KELEMEN JÁNOS ATTILA
KÉZDISZENTLÉLEK, községközpont Felsőháromszéken, Kézdivásárhelytől északi irányban, 5 km távolságra, a Kászon vize völgyében. Közigazgatási övezetébe tartoznak: Kézdikővár, Kézdiszárazpatak és Kiskászon. Kővár és Szárazpatak a Torjai-hegységnek, Kiskászon pedig a Székely Kászoni-hegységnek a Kászon vizére eső hegylábi övezetében terülnek el. Az említett vízfolyás ugyanis földrajzi határt képez a két hegyvonulat között.
http://sanzieni.ro/BREVIARIUM.pdf
A község területe gazdag régészeti emlékekben. Földrajzi fekvése miatt majdnem minden történelmi kor embere megtelepedett itt. Feltárták az erősdi típusú neolit festett-kerámiát, a bronz- és vaskor maradványait, a gótok hagyatékát. A Szentlélek feletti Perkő-hegy tetején egy nagyméretű bronzkori erődített települést tártak fel, ide helyezik a vitatott szentléleki királyi várat is. Kővár határában késő neolitikumi telepnek bizonyult a nép által Polyvárnak nevezett hely, ahonnan állatokat ábrázoló kerámia-szobrocskák kerültek ki. Kézdiszárazpatakról került múzeumi gyűjteménybe egy kisméretű Osiris-szobrocska. Úgy Kővár, mint Szárazpatak régi templomainak helyét még látni lehet.
A községközpont első írásos említése 1251-ből származik (Zent Lelewkh), Szárazpataké 1311-ből (Zarazpatak), Kőváré 1332-ből (Pusulnic), Kiskászoné 1567-ből (Kyskázon). Itt jegyezzük meg, hogy Kézdiszentlélek nyugati része. Kővár és Szárazpatak, besenyők lakta települések voltak. A torjai Apor latifundiumhoz tartozó falvakként 1876-ig Felső-Fehér vármegye tartozékai voltak. Kővár falu régi neve Réseinek volt, s csak 1906-tól jegyzik Kővár néven az anyakönyvekben. Említik, hogy az Ojtozi-szoroson 1241-ben betörő tatárok feldúlták a környező falvakat, a lakosságot felkoncolták. A kuruc szabadságharc idején az osztrák katonaság kirabolta és fosztogatta népet. 1718-ban pestis pusztított. A negyvennyolcas magyar szabadságharcnak összesen tizennégy áldozata volt. Szentlélek egyházas hely ma is és a múltban az volt, hisz az említett Perkő-hegy tetején álló négykaréjos Szent István kápolna ősidők óta búcsújáró hely. A folyamatos fejlődés eredményeként lassan nőtt a településcsoport lélekszáma. A 2002-es népszámlálás adatai szerint az összlakosság száma 4682. Szentléleken 2780, Kőváron 984, Szárazpatakon 628 és Kiskászonban 290 lélek lakott. Nemzetiségi összetétele: 99,27% magyar, 0,58% román, 0,15% más. Kézdiszentlélek a múltban is jelentős település volt, hisz itt vezet át az az útvonal, amely a Kászon patak völgyén át a Kászonokkal, majd Alcsíkkal, nemkülönben az, amelyik a Szentföld északi falvain át az Ojtozi-szoros felé irányul. A rendszerváltás után megnőtt a magántőke, mezőgazdasági farmok alakul-tak, malom, kenyérsütőde működik. Jelentős gazdasági ág lett az állattenyésztés és az erdőgazdálkodás.
A községközpontnak vasútállomása van a Sepsiszentgyörgy-Bereck szárnyvonalon. Közművelődési életében fontos szerepet játszik a vegyesdalárda, a néptánc és a hagyományokat felelevenítő Betlehemes csoport. Az elmondottak ellenére nem jeleskedik a faluturizmus gyakorlásával, pedig egy sor látnivalóban gazdag és értékes turisztikai objektummal bír s altalaja eddig még nem hasznosított savanyú-vizet rejteget. Látnivalók: a szentlélek! római katolikus vártemplom (középkori műemlék), a négy- karéjú perkői Szent István kápolna, amely freskómaradványokat (Szent István, Szent László, Szent Imre herceg és Szent Gellért püspök) őriz, a szépirodalomban is szereplő Tarnóczy-Mikes-kastély romjai (Kemény Zsigmond: Özvegy és lánya), a kiskászoni Búcsújárók emlékháza.
Néhány éve még élő szokás volt Szentléleken a farsangkergetés. Kézdikőváron különleges érdeklődésre tarthat számot a „szentcsalád járás", melyet a fiatalok gyakorolnak advent idején, szállást keresve a kis Jézusnak. Szárazpatak szülötte volt Opra Benedek (1907-1978) tanár, az 1956-os magyar szabadságharc idején meghurcolt jeles padagógus, akit az akkori rezsim bebörtönzött, s most a forradalom - post humus - kitüntetettje. Nevét felvette a falu iskolája.
Kézdiszentlélek gyönyörű környezetben húzódó település, tiszteletre méltó történelmével, jelentős egyházi eseményeivel a Felsőháromszéki falvak egyik gyöngyszeme. Kovászna megyében, Kézdivásárhelytől másfél km-re északra, a Kászon-patak két oldalán fekszik, a Székely-Kászoni hegyek előterében, a régiót Szentföldnek is nevezik a környékbeliek.
A település felett emelkedik a Perkő hegy, vagy ahogy még nevezik Háromszék szent hegye, mely a római katolikus hívek egyik zarándokhelye. A falu a nevét a Szentlélek tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta, első írásos említése 1332-ből való.
Hajdan két részből állt: az egyik része Felső-Fehér vármegyéhez, míg a másik része Kézdiszékhez tartozott. Határát Kiskászonnal együtt az Apor és a Mikes családok birtokolták. A település fontos katonai szerepet töltött be, mint a Magyar Királyság keleti részeinek egyik fő védőbástyája. A fejedelemség korában fontos szerepet játszott a Perkő délnyugati oldalán épített kastély, amelyet még a 15. század első felében kezdtek építeni, romjai ma is láthatók.
Az évszázadok során a kastélyt több földesúr és nemes család is birtokolta, napjainkban a Tarnóczyak után Tarnóczy kastélyként ismert, ami egy vadregényes leányrablásnak köszönhető. Tarnóczy Sebestyén özvegyének és leányának története Kemény Zsigmondotis megihlette, ennek nyomán készült egyik legjobb műve, az Özvegy és leánya című regénye.
Szentlélek lakói minden időben nagymértékben kivették részüket a szabadságharcos, illetve háborús eseményekben. Hősi halottjaik iránti tiszteletből emlékművet állítottak a római katolikus templom közelében. Kézdiszentlélek 1968-től községközpont, hozzá tartozik még Kiskászon, Kézdikővár és Kézdiszárazpatak. A falvakban több mint 4700-an élnek, a lakosság 99 százaléka magyar nemzetiségű és római katolikus vallású. A vidék lakói ellenálltak a reformációnak, és mindvégig megmaradtak katolikus hitükben. Ősidők óta a földművelés és az állattenyésztés jelenti az itt élők megélhetését, elsősorban burgonyát termesztenek.
Kézdiszentlélek főként gyönyörű templomának köszönheti hírnevét, a középkori vártemplomot műemlékként tartják számon. Az épület a falu északkeleti magaslatán emelkedik, a szentélyt övező fal különös alaprajzával egyedülálló Háromszék hasonló épületei között.
A templomot, bár délnyugati sarkán az 1401-es évszám olvasható, valószínűleg a 15. század második felében építették, 13. századi elődjét újították fel, illetve bővítették ki. A következő századokban a gótikus stílusú templomot többször átalakították. Eredeti részei között említhetők az ajtókeretek, ablakok valamint a szentségtartó fülke. Belsejének barokk jellegét a 18. században kapta. A templom dísze a főoltár, melyet 1685-ben készítettek. A kőből faragott miseasztalt helybeli mesterek faragták. A kórusban levő orgona 1902-ből való. A szentélyt az 1980-as években a két oldalán kibővítették, nemrég pedig restaurálták. A torony, amelynek magassága 28 méter, jelenlegi formáját az 1770-es években kapta. A templomot övező várfal a szakemberek szerint a 17. század végén, a 18. század elején készülhetett, sarkain kerek, törpe tornyokkal erősítettek meg. Az egyik bástyában egyházközségi állandó kiállítást rendeztek be.
A közösség múltját, jelenét mutatják be a kifüggesztett képek, érdekességei a kis múzeumnak a régi miseruhák, melyek közül a legrégebbi körülbelül 100 éves. Az egyházközösség életében kiemelkedő események többek között a Pünkösdhétfő és a Szent István napi búcsú. Régi hagyomány, hogy a csíksomlyói zarándoklatról hazatérő hívek Szentléleken állnak meg pihenni és imádkozni. A legjelentősebb esemény a falu életében az augusztus 20-i, perkői búcsú, mely a felsőháromszéki katolikusok nagy ünnepe. Az évszázados hagyománnyal rendelkező eseményre minden évben több ezer hívő zarándokol a perkői Szent István kápolnához, hogy együtt énekeljenek, imádkozzanak. Az államalapító tiszteletére épített kápolnának nemcsak műemlék, hanem eszmei értéke is felbecsülhetetlen, őrszemként magasodik a Háromszéki medence fölé. A négylevelű lóherére emlékeztető alaprajzú kápolna és a négyszögletes harangláb a térség leglátványosabb műemlékei közé tartozik.
A kápolna építésének időpontját pontosan nem lehet tudni, feltehetően kora középkori alapokra épült. Az építtető Kálnoky, Apor és a Mikes család már a XVIII. században búcsújáró kegyhellyé avatta és az Árpád-házi szent királyokat, valamint a püspököket ábrázoló freskókkal díszítette. Nemrég került napvilágra egy új freskó részlet, melyet restauráltak. Különösen szép a kápolna XVII. században készült, faragott reneszánsz ajtókerete. A Szent István napi búcsú 2007-ben a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója rendezvénysorozat záróeseménye is volt egyben. A zarándokok egyházi zászlók alatt Szent István-énekeket énekelve indultak az erődtemplom elől a Perkőre. Háromszéken nagy hagyománya alakult ki a köztéri székelykapu állításnak, Szentléleken ez alkalomból avatták fel a díszkaput a hegyre vezető úton. A kápolnát és a szabadtéri oltárt a hagyományokhoz híven a kiskászoni ifjak díszítették fel. A szentmise ideje alatt hagyományőrző csoportok álltak díszőrséget. A természet és az ember alkotta értékek a térség idegenforgalmi középpontjába helyezik Kézdiszentléleket. Műemléképületei méltán vonják magukra a figyelmet. Az egyik legrégebbi épület a Könczey-Páll udvarház, 1608-ban készült. Szintén impozáns épület a római katolikus parókia, melyet 1821-ben emeltek. Érdekességei még a településnek a kőből faragott kapulábak, szépen megmunkált sírkövek.
A környék hasznosítható természeti kincseinek köszönhető, hogy kőfaragó dinasztiák telepedtek le itt, alkotásaikkal emelve a falu hírnevét. A Bartalis családban több nemzedék óta apáról fiúra száll a kőfaragás mestersége, így van ez jelenleg is. Munkáikon gyakran a népi motívumokat jelenítik meg. A közművelődés és oktatás mindig is fontos szerepet kapott a szentlélekiek életében. A műkedvelő tevékenységekben számos érdeklődő vesz részt, a fiatalok szívesen vállalják a népi hagyományok fenntartását, átörökítését.
Több mint harminc éves múlttal rendelkezik a Perkő Néptánc Együttes, melyet Gergely Zoltán pedagógus alapított 1976-ban. Az együttes tizenkét táncot ismer és táncol, amelyekkel sikeresen lép fel rendezvényeken, találkozókon. Az együttes jelenleg hatvan tagot számlál a Borsika iskolai utánpótlás csoporttal együtt. A helyi oktatást nem annyira régisége, mint inkább eredményei tették ismertté. Az iskola Apor István nevét vette fel 1998-ban. Az épületben több mint kétszáz gyereket tanítanak, a különböző sportok gyakorlására pedig egy hatalmas futbalpálya, és egy sportcsarnok áll a rendelkezésre. A tornatermet a helyi önkormányzat építtette 2007-ben. A helybéliek körében nagy népszerűségnek örvend a labdarúgás, csapatuk több mint 50 éves, a Kézdiszentléleki Perkő Sport Egyesület keretében működik. A piros-fehér mezben játszó csapat háromszor szerezte meg a megyei bajnok címet, és kétszeres megyei Román Kupa győztes, 2002-ben érte el legnagyobb sikerét, amikor kiharcolta a III-as ligában való részvételt. A legkissebbek igényeit sem hagyják figyelmen kívül a faluban, nemrég kellemes környezetű, szépen rendezett játszóteret létesítettek az óvodáskorúaknak. Kézdiszentléleken példaértékű az idősek iránti tisztelet és odaadás is.
A megyében egyedülálló intézményt hoztak itt létre, a Szent Klára öregotthont. Az épületet a helyi katolikus egyházközség vásárolta és a Gyulafehérvári Caritasnak adta át, amely a célnak megfelelően berendezve az otthont 1995-ben nyitotta meg. A ferences nővérek irányításával 18 idős ember gondozását látják el, kellemes környezetet és családias légkört biztosítanak számukra. Kézdiszentlélek folyamatosan fejlődő település, arculata a helyiek szép iránti igényét is magán viseli, felújított intézmények, rendezett utcák fogadják a látogatót.
HŐSÖK EMLÉKMŰVE SZENTLÉLEKEN
Dúló csaták után testük idegenben nyugszik, de emlékük közöttünk él – írja a hősök emlékművén, ami az első és a második világégésekben elhunyt szentléleki katonák emlékét őrzi. A Laub testvérek munkája eredetileg a Porond nevű falurészen volt, s 2001 augusztusától tekinthető meg jelenlegi helyén, a vártemplommal szemben. Az emlékmű nemcsak a hősi halottak emlékét őrzi, a talapzaton levő, karmai között kardot tartó sassal díszített faragott kőtömböt a visszatérés emlékének (1940. szeptember 13.) szentelték.
MILLENNIUMI EMLÉKMŰ
2001 novemberében avatták fel a községközpontban, a mostani Szent István-szobor helyén a millennium és a kereszténység ezeréves évfordulója emlékére állított kopjafás emlékművet, melyet a helybeli Fábián Dezső és a kézdiszentkereszti Winkler Imre készített az utóbbi tervei alapján. Az emlékművet 2009 augusztus elején költőztették át mostani helyére, az Apor István-iskola előtti parkba. Az emlékmű talapzatát Bartalis Béla készítette.
KŐ OBELISZK
Az 1714-ben felállított emlékkeresztes kő obeliszk az 1710-es években pusztító nemzetközi pestisjárványra emlékeztet, amikor a település lakói közül is több százan pusztultak el e kórban. A pestis több nagy hulláma között a legnagyobb a Fekete Halál volt, mely 1346-ban érte el a Krímet. És itt mint a történelem első biológiai fegyverét is bevetették. A tatár seregek Kaffa ostromakor pestises hullákat katapultáltak a város falain belülre.Az évszázadok során a pestis újra és újra lecsapott, ennek esett áldozatául Hunyadi János is, de többek között az 1710-es években az Osztrák Birodalomban pusztító járvány vetett véget a Rákóczi-szabadságharcnak is.
Miközben egész Európát sokkolta, a járványnak pozitív hatásai is voltak: ösztönzően hatott az orvostudomány fejlődésére, a nemzeti tudományos nyelvek kialakulásának adott lökést. Az obeliszk alkotójának neve nem maradt fenn.
SZENT ISTVÁN EMLÉKKERESZT
A perkői kápolna haranglábától pár méterre található egy emlékkereszt. A Jakab Miklós által 1929-ben, Szent István apostoli király tiszteletére állított jel hátsó részén írja: Nyolc gyerekét s párját veszített férj áldozatából állok e hegy ormon ős Kápolna helyén / E nagy idők tanuját Keresőknek szólok e képen / Testsvér régi hazát juttat a földi Kereszt
SZENT ISTVÁN SZOBOR
Kovászna megye egyetlen egész alakos Szent István-szobra Kézdiszentléleken található és 2009. augusztus 20-án avatták fel. A 2,40 méter magas, kőből készült szobor a székelyudvarhelyi Zavaczki Walter Levente szobrászművész alkotása.
KOPJAFÁK A TEMPLOMKERTBEN
A katolikus templom kertjében három kopja található a napórával szemben. Ezeket az 1944-ben, 1945-ben és 1954-ben születettek állították a kortárstalálkozók alkalmával.
A DINNYÉSKŐ
A székely kaputól kissé lejjebb érdekes dinnye alakú szikla áll, rajta emlékkereszt. A neve Dinnyéskő, legendája azonos a Csíksomlyó hegyén levő Kőosztováta legendájával. A legenda szerint a furcsa kinézésű szikla helyén egy öregasszony házikója állott. Nagyboldogasszony napján a szomszédok a templomba hívták az asszonyt, de az a szövőszéke mellett munkája közben rá se hederített a szép szóra, sőt csúnya szavakkal felelt a megszólításra. A kegyes hívők végighallgatták az ünnepélyes misét, nagy volt azonban a csodálkozásuk, amikor visszajövet nem találták az öregasszony házikóját, a helyén egy szikla állott, jól kivehető volt még az öregasszony alakja, amint a szövőszék mellett dolgozik. körülötte pedig az apró csirkék, melyeknek szemeket szedeget az anyjuk. Az évszázadok vihara sokat lemorzsolt a legendás Dinnyéskőből, azonban a merész fantáziájú néplélek megismeri ma is a kőcsoport ködös alakjait és azt mondja, hogy aki „kilencszer térden állva megkerüli a követ, hallja a szövőszék csattogását."
SZÉKELY KAPU A PERKŐN
2007. augusztus 20-án a Pro Concordatia Populorum Nemzetközi Lovagrend és a megyei önkormányzat székelykapu állított a perkői kápolna felé vezető zarándokúton. A kapu a gelencei Both fivérek, László és Imre műhelyében készült.
BERECZ ASZTALA
A Perkő délnyugati oldalában sajátságos sziklacsoport vonja magára a figyelmet. Középen egy asztal alakú lapos szirt, négy oldalán négy kőszék, ezt Berecz asztalának hívja a nép s a szájhagyomány szerint Tarnóczi Sára ott fogyasztotta el estebédjét, ami, tekintve az innen feltáruló szép kilátást, regényhősnőnknek jó ízlésére mutat. Ez irányban alább a hegynek szabályszerű kiszökellése van, ezt Sieth várának hívják, sőt a hagyomány régi várat helyez oda, alatta pedig kincsekkel teli pincét sejtetnek. Falrakatnak semmi nyoma, s tekintve a hely kicsiny voltát, ott legfeljebb valami őrtorony állhatott.
EMLÉKKERESZT A PERKŐN
1967-ben a Perkő-hegy csúcsára Kozma Gábor (1926 – 1997) volt politikai fogoly impozáns méretű cserefa emlékkeresztet állított Szent István király tiszteletére, egyben így akarván emlékezni saját szabadulásra a börtönből. A kommunista diktatúra éveiben nem lehetett a keresztre felvésni mindezt, ezért Kozma Gábor halála előtt Vince fia vésette fel Fábián Dezsővel 1997 nyarán a keresztre a szöveget édesapja végakaratát teljesítve. Az időközben megrongálódott fakeresztet 2004-ben Vince újjal cserélte ki. A mai kereszt déli oldalán olvasható: Kézdiszentléleki politikai foglyok emlékére - Kozma Gábor, Finta Zoltán, Porkoláb Sándor, Kovács Bernád, Kovács István, Fábián Kálmán, Gergely Gáspár, Tamás Imre, Fábián Vince, Fábián Ignác, Bálint Kálmán. A kereszt északi oldalának felirata: Szent István királyunk tiszteletére állíttatta Kozma Vince 2004.
TESTVÉRTELEPÜLÉSEK (LOCALITĂŢI ÎNFRĂŢITE)
.
The contact component provides a way to provide contact forms and information for your site or to create a complex directory that can be used for many different purposes. Help
Olvasóink értékelése: 5 / 5
Deasupra aşezării se înalţă Muntele Perko,sau- cum mai este numit- Muntele Sfânt al Ţinutului Trei Scaune, fiind unul dintre locurile de pelerinaj ale credincioşilor catolici. Satul şi-a primit denumirea de la biserica medievală sfinţită în cinstea Duhului Sfânt, prima amintire scrisă datând din anul 1332.
Cândva avea două părţi: una dintre ele aparţinea de comitatul Alba de Sus, iar cealaltă de comitatul Kezdi. Hotarele aşezării împreună cu Casinu Mic se aflau în proprietatea familiilor Apor şi Mikes.Aşezarea a jucat un important rol obştesc, fiind punctul de apărare a graniţelor de est ale Regatului Maghiar. Pe vremea voievodatelor castelul construit pe panta de sud-vest a muntelui Perko avea o importanţă majoră, castel care a fost construit în prima jumătate a secolului al 15-lea. Ruinele mai pot fi văzute şi azi.
De-a lungul secolelor castelul a fost în proprietatea mai multor moşieri şi familii de nobili. În zilele noastre este cunoscut sub numele de Tarnoczy, după familia cu acelaşi nume, legenda fiind legată de răpirea unei fete.Povestea văduvei şi fiicei lui Tarnoczy Sebestyen l-a inspirat şi pe scriitorul Kemeny Zsigmond, romanul cu titlul Văduva şi fiica ei fiind cea mai cunoscută operă a scritorului. Locuitorii Sânzieniului s-au implicat activ în toate evenimentele de luptă ale perioadelor istorice. Din respect faţă de memoria eroilor căzuţi au ridicat un monument în apropiere de biserica romano-catolică. Sânzieni este centru de comună de care aparţin Casinu Mic, Petriceni, Valea Seacă.
În aceste sate trăiesc mai mult de 4700 de locuitori, 99% dintre ei fiind de naţionalitate maghiară şi religie romano-catolică. Localnicii s-au opus reformării, păstrându-şi religia catolică de-a lungul timpurilor. Din vremurile cele mai străvechi principalele surse de trai au fost agricultura şi creşterea animalelor, cultivând mai ales cartofi.
Azi locurile de muncă sunt asigurate şi de câteva întreprinderi locale.Sânzieni îşi datorează renumele mai ales bisericii sale, biserica cetate figurând pe lista monumentelor istorice. Clădirea se înalţă în partea de nord-est a satului, cu forma zidului care înconjoară sanctuarul este unică printre clădirile asemănătoare ale Ţinutului Trei Scaune.
Biserica a fost construită în a doua jumătate a secolului al 15-lea, cu toate că în colţul de sud-vest se află înscripţionat anul 1401, fiind renovată şi lărgită clădirea din secolul al 13-lea. În secolele următoare biserica gotică a fost renovată de mai multe ori.Printre părţile originale se numără tocurile uşilor, ferestrele şi altele. Forma baroc al interiorului datează din secolul al 18-lea. Podoaba bisericii este altarul principal, realizat în anul 1685. - Masa pentru slujbe a fost cioplită în piatră de către meşterii din sat. - Orga din cor datează din anul 1902.Sanctuarul a fost lărgit în ambele părţi în anii 1980, nu demult a fost restaurat. Turnul, al cărui înălţime este de 28 de metri, şi-a căpătat forma actuală în anii 1970. Conform specialiştilor, zidul de cetate din jurul bisericii, ar fi fost construit la sfârşitul secolulul al 17-lea şi începutul secolului al 18-lea., fiind consolidat la colţuri cu turnuri rotunde, mici. Într-unul din bastioane s-a amenajat o expoziţie permanentă cu caracter religios.Printre atracţiile micului muzeu sunt hainele vechi de slujbă, dintre care cea mai veche fiind de 100 de ani.
Evenimentele cele mai însemnate din viaţa comunităţii bisericeşti sunt Lunea Rusaliilor şi sărbătoarea bisericii din Ziua Sfântului Ştefan. Conform vechii tradiţii credincioşii pelerini, care se întorc de la Şumuleu, se opresc la Sânzieni să se roage şi să se odihnească. - Cel mai însemnat eveniment din viaţa satului este sărbătoarea bisericii din data de 20 august, de Ziua Sfântului Ştefan, care este manifestarea tuturor catolicilor din Ţinutul Trei Scaune.
La această sărbătoare cu tradiţii seculare vin mai multe mii de pelerini pe capela Sf.Istvan de pe muntele Perko, ca să cânte şi să se roage împreună.Capela consturită în cinstea făuritorului de stat are nu numai valoare de monument ci şi o valoare sipituală inestimabilă, fiind straja care se înalţă deasupra bazinului Trei Scaune.Capela în formă de trifoi şi turnul de clopot sub formă de pătrat se numără printre cele mai importante monumente din regiune. Nu se ştie cu exactitate data construirii capelei, se presupune că ar fi fost construită pe fundaţia din perioada timpurie a evului mediu. Familiile care au construit-o Kalnoky, Apor şi Mikes au iniţiat-o ca loc de pelerinaj încă din secolul al 18-lea şi au ornamentat-o cu fresce ilustrându-i pe regii din Casa Arpad şi pe principalii episcopi ai vremii. Nu demult a ieşit la iveală un nou fragment de pictură murală.
Deosebit de frumos este tocul sculptat al uşii capelei, realizat în secolul al 17-lea. În anul 2007 sărbătoarea bisericii din Ziua Sfântului Ştefan a fost momentul final al Întâlnirii Internaţionale a maghiarilor din Ţinutul Trei Scaune.Pelerinii de sub steagurile bisericeşti au pornit din faţa bisericii cetate către muntele Perko, cântând cântece despre Sfântul Ştefan. - În Ţinutul Trei Scaune înălţarea porţilor secuieşti în pieţe publice a căpătat o adevărată tradiţie, la Sânzieni poarta a fost inaugurată pe drumul către munte. Capela şi alatrul din aer liber a fost împodobit, conform obiceiului de către tinerii din Casinu Mic. În timpul slujbei grupuri de păstrare a tradiţiilor au stat de strajă. Zilele Sănzieniului sunt organizate tot în Ziua Sfântului Ştefan, satul sărbătoreşte timp de trei zile.În anul 2010 în această zi a fost un şir întreg de evenimente: după slujba de sărbătoare de pe muntele Perko au urmat dansuri populare, foc de tabără apoi ziua a fost încheiată cu concertul formaţiei Kormoran. - Cu ocazia Zilelor Satului a fost inaugurat noul Cămin Cultural renovat.La inaugurare au fost prezenţi aproape 300 de invitaţi din localitate şi de peste hotare.În cadrul acestui eveniment oaspeţii s-au distrat cu mai multe programe culturale.
Căminul construit la începutul anilor 50 a preluat în anul 2007, pe data de18 august numele celui mai mare poet maghiar Petofi Sandor. Renovarea clădirii a început în anul 2009, fiind recosntruită atât în interior cât şi în exterior. Căminul este gazda mai multor evenimente locale: grupurile culturale, şcoala şi grădiniţa organizează aici diferite spectacole, totodată aici se desfăşoară spectacole de Crăciun şi de Paşti. La etaj se amenajează o sală de conferinţe şi camere pentru oaspeţi. În ultima zi a Zilelor satului s-a organizat un concurs de frumuseţe pentru copii. Terenul de sport din spatele şcolii s-a umplut până la refuz, unde fete care mai de care mai frumoase şi-au etalat talentele. Seara rolul principal i-a revenit dansului popular, formaţiile Perko şi Borsika şi-au prezentat programele. Satul a înălţat şi o statuie în cinstea Sfântului Ştefan, care se află în centrul aşezării. Aceasta este unica statuie din judeţul Covasna, care îl reprezintă pe Sfântul Ştefan , fiind inaugurată pe data de 20 august 2009.Statuia înaltă de 2,40 de metri de piatră, este creaţia artistului de la Odorhei Zavaczki Walter. Valorile naturii şi cele create de om îi atrag pe turişti în aceste locuri. Monumentele comunei atrag pe drept atenţia tuturor.Una dintre cele mai vechi clădiri din comună este conacul Konczey-Pall, construit în 1608. Tot o clădire impozantă este şi parohia romano-catolică, înălţată în 1821.
Această clădire a păstrat specificul conacelor Ţinutului Trei Scaune de la sfârşitul secolului al 18-lea. Interesante în acestă regiune sunt stâlpii de poartă scupltaţi în piatră şi pietrele funerare frumos lucrate. Datorită resurselor naturale din zonă în această regiune s-au stabilit dinastii întregi de ciplitori în piatră, contribuind la creşterea renumelui comunei prin creaţiile lor. În familia Bartalis meseria se transmite din tată-n fiu de mai multe generaţii, tradiţia continuând şi azi.În lucrările lor apar des motivele populare. Educaţia şi cultura au ocupat mereu un loc important în viaţa sânzienilor.Biblioteca comunală funcţionează de mai bine de 50 de ani, preluând numele scriitorului Kemeny Zsogmond în anul 2006. În anul 2010 biblioteca a fost modernizată în cadrul programului biblionet, fiind lărgită cu servicii noi ,de calitate. În cadrul programului naţional de dezvoltare a bibliotecilor instituţia a primit în folosinţă 4 calculatoare cu echipamentele aferente. Biblioteca stă la dispoziţia cititorilor cu mai mult de 11000 de volume, anual localnicii împrumută 2300 de cărţi, la manifestările bibliotecii participă aproximativ 2000 de persoane.
În ultimii doi ani au editat două publicaţii locale: în 2009 breviarul Sânzieniului, în 2010 albumul ilustrat al aşezării. Instituţia se află în incinta primăriei. Clădirea renovată a fost modernizată din resursele proprii ale comunei: în 2009 a fost reînnoită complet-fiind lărgită cu mansardă, birouri noi, săli de şedinţe şi de cununii, dotând-o totodată cu infrastructură modernă. În anul 2010 a fost organizată pentru prima dată recrutarea husarilor din Ţinutul Trei Scaune. La Sînzieni recrutarea a avut loc în locul numit Porond, cu acordul primarului Balogh Tibor.Husarii au depus jurământul sub ochii a numeroşi curioşi, apoi probele s-au desfăşurat în curtea şcolii. - O altă manifestare cu tradiţie este întâlnirea anuală a formaţiilor de dans de copii şi de tineret organizată pe muntele Perko.Manifestarea a fost organizată pentru prima oară în anul 2005.
Numărul participanţilor creşte din an în an, formaţii din Transilvania şi de peste hotare prezintă spectacole de un înalt nivel profesional. Participanţii se întorc acasă cu impresii de neuitat şi prietenii noi. - În aceste activităţi culturale se implică foarte mulţi localnici, tinerii învaţă,apoi predau mai departe tradiţiile şi obiceiurile populare. Formaţia Perko are o istorie mai veche de treizeci de ani, fiind înfiinţată de pedagogul Gergely Zoltan în anul 1976. Formaţia cunoaşte şi dansează mai mult de 12 dansuri, cu care are un succces răsunător la fiecare apariţie.- În prezent formaţia are 60 de membri, împreună cu fomaţia formată din şcolari Borsika. Educaţia din localitate este renumită nu atât pentru trecutul ei, cât pentru rezultatele deosebite obţinute, aici învaţă mai mult de 200 de copii. Instituţia a preluat numele lui Apor Istvan în anul 1998. Parcul şcolii merită o atenţie deosebită, fiind reînnoit în anul 2009.
Atmosfera este deosebit de plăcută datorită lacului, a băncilor pe alei şi a florei fermecătoare. Sala de sport şi terenul de fotbal sunt corespunzătoare desfăşurării activităţilor sportive. Sala de sport a fost construită de consiliul local în anul 2007.- În anul 2010 a fost modernizat şi terenul de fotbal: a primit gard nou, tribună acoperită şi este în construcţie şi terenul de minifotbal. Fotbalul este foarte popular în rândul localnicilor, echipa are mai mult de 50 de ani şi funcţionează în cadrul Asociaţiei Sportive Perko din Sânzieni. Echipa cu echipament alb-roşu este multiplu campion judeţean şi câştigător judeţean al Cupei României. În 2002 a obţinut cel mai răsunător succes, când şi-a revendicat dreptul de participare în liga a III-a.- Pentru cei mici s-a construit un parc de joacă frumos amenajat într-un cadru deosebit de plăcut. Aşezarea are cămin şi grădiniţă.Căminul cu infrastructură modernă a fost construit pe baza unui proiect şi poartă denumirea de Pitypang. Cei peste 100 de copilaşi învaţă în săli decorate creativ, ca din poveste. Ei organizează mai multe evenimente: carnaval, Ziua Femeilor, zilele căminului.
La Sânzieni respectul şi devotamentul faţă de cei vârstnici este demn de menţionat. Aici s-a înfiinţat unica instituţie de acest gen în judeţ, căminul Szent Klara al Bătrânilor. Clădirea a fost cumpărată de comunitatea catolică locală apoi predată Caritasului de la Alba –Iulia, care a dotat-o în mod corespunzător, instituţia fiind deschisă în anul 1995. Aici sunt îngrijiţi 18 vârstnici, sub îndrumarea surorilor franciscane, asigurându-li-se un mediu plăcut şi o atmosferă familială. Sânzieni este o aşezare în continuă dezvoltare, aspectul ei purtînd amprentele gustului pentru frumos a localnicilor, oaspeţii fiind primiţi de instituţii reînnoite, străzi bine îngrijite.
Sânzieni, reşedinţa de comună, se află situatăîn bazinul Târgu Secuiesc la o distanţă de 5 km de Târgu Secuiesc, spre nord, aflându-se în valea apei Caşinului. Formează o unitate administrativăîmpreună cu Petriceni, Valea Seacă, Caşinul Mic. Petriceni si Valea Seacă se aflăîn zona Munţilor Turia, Caşinul Mic în zona de piemont a Munţilor Caşinului Secuiesc, pe valea Caşinului, care reprezintăşi limita goegrafică a celor două lanţuri muntoase.
Reşedinţa de comună are staţie de cale ferată pe linia Sfântu Gheorghe-Breţcu. De pe teritoriul comunei arheologii au scos la lumină ceramică vopsită din neolitic, aparţinătoare culturii din Ariuşd, rămăşiţe ale epocii de fier si de bronz precum şi din perioada goţilor.
Pe vârful dealului „Perko", deasupra satului Sânzieni s-a descoperit un imens aşezământ cu fortăreaţă din epoca de bronz. Tot în acest loc se presupune că ar fi existat si o cetate regală. Locul numit de localnici Polyvar situat în hotarul satului Petriceni, s-a dovedit a fi fost o aşezare din neoliticul târziu, unde s-au găsit mici statui de ceramică, reprezentând animale. O statuetă, găsită pe teritoriul satului Valea Seacă, care-l reprezintă pe zeul egiptean Osiris, a ajuns într-o colecţie de muzeu. în Petriceni şi Valea Seacă mai existăurme ale unor biserici vechi.
Prima consemnare scrisă a reşedinţei de comuna, Sânzieni, datează din 1251 (Zent Leiewkh], Valea Seacă este consemnată pentru prima oarăîn 1311 (Zarazpatak], Petriceniîn 1332 [Pusulnic], Caşinul Mic în 1567 (Kyskazon). Menţionăm că partea vestică a satului Sânzieni, precum şi satele Petriceni şi Valea Seacă erau locuite de pecenegi. Localităţile ce formează actuala comună Sânzieni, care pânăîn 1876 făceau parte din comitatului Felso-Feher, au aparţinut latifundiarului Apor din Turia. Vechiul nume al satului Petriceni, în limba maghiară era Peselnek si numai din 1906 apare sub forma de Kovârîn matricole. Tot în aceste documente sunt amintite şi atacurile tătarilor care, năvălind prin pasul Oituz în anul 1241, au pustiit satele din vecinătate, măcelărind localnicii, în timpul revoluţiei curuţilor armata austriacă a jefuit populaţia comunei, în 1718 locuitorii satelor s-au îmbolnăvit de pestă, care a făcut multe victime. Revoluţia maghiară din 1848-49 s-a soldat numai cu patrusprezece victime din rândul localnicilor. Locuitorii din Sânzieni sunt foarte credincioşi, de rit catolic. Capela Sfântului Ştefan -primul rege maghiar -de pe sus-numi-tul vârf Perko a fost si este locul pelerinajelor religoase.
După datele ultimului recensământ, din anul 2002, comuna număra 4682 locuitori, din care 2780 trăiau în Sânzieni, 984 în Petriceni, 628 în Valea Seacăşi 290 în Caşinul Mic. Structura etnică se prezintă astfel: 0,57% români, 99,27% maghiari, 0,04% rromi, 0,04% germani, 0,04% ceangăi. Drumurile care trec prin Sânzieni au contribuit mult la dezvoltarea localităţii, deoarece faclegătura, pe de o parte cu Depresiunea Ciucului, pe de altă parte cu pasul Oituz - trecînd prin satele nordice ale „Pământului Sfânt". Principala sursă de venit a locuitorilor din comună provine din cultivarea cartofului. Alte îndeletniciri casnice sunt sculptura în piatrăşiţesăturile. După schimbarea regimului comunist s-au format ferme agricole particulare, funcţionează o moară şi o brutărie. Actualmente, creşterea animalelor şi exploatarea pădurii au devenit ramuri agro-industriale importante. Un rol important în viaţa culturală a satului Sânzieni, î! au corul mixt, grupurile de dansuri populare şi formaţia „Betlehemes" care reînvie vechile tradiţii din sat. Totuşi, turismul rural nu este suficient exploatat, în ciuda existenţei bogatelor, variatelor şi valoroaselor obiective turistice. Subsolul ascunde ape minerale, acidulate, neutilizate până acum. Obiectivele turistice atractive sunt: biserica-cetate romano-catolică din Sânzieni, monument arhitectural din evul mediu; capela de pe vârful Perko, care păstrează rămăşiţele frescelor despre regele Sf. Ştefan, Sf. Ladislau, principele Sf. Imre şi episcopul Sf. Gellert; ruinele castelului Tarnoczy-Mikes si casa imemorială a pelerinilor din Caşinul Mic.
Acum câţiva ani se practica încă alungarea câşlegului, în Sânzieni. în Petriceni aşa-numita „primire a sfintei familii" este un obicei interesant şi pentru turişti, deoarece în săptămânile dinaintea Crăciunului tinerii trec pe la fiecare casă cu scopul de a căuta locaş micuţului Isus. Profesorul Opra Benedek (1 907-1978), pedagogul deportat şi întemniţat de regimul comunist după revoluţia maghiară din 1956, decorat post mortem, s-a născut în Valea Seacă. Şcoală din sat îi poartă numele.
© 2019 Mike Web All Rights Reserved.
Creative Web Solutions
