Steluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivă
 

KÉZDISZENTLÉLEK, községközpont Felsőháromszéken, Kézdivásárhelytől északi irányban, 5 km távolságra, a Kászon vize völgyében. Közigazgatási övezetébe tartoznak: Kézdikővár, Kézdiszárazpatak és Kiskászon. Kővár és Szárazpatak a Torjai-hegységnek, Kiskászon pedig a Székely Kászoni-hegységnek a Kászon vizére eső hegylábi övezetében terülnek el. Az említett vízfolyás ugyanis földrajzi határt képez a két hegyvonulat között.

 http://sanzieni.ro/BREVIARIUM.pdf

A község területe gazdag régészeti emlékekben. Földrajzi fekvése miatt majdnem minden történelmi kor embere megtelepedett itt. Feltárták az erősdi típusú neolit festett-kerámiát, a bronz- és vaskor maradványait, a gótok hagyatékát. A Szentlélek feletti Perkő-hegy tetején egy nagyméretű bronzkori erődített települést tártak fel, ide helyezik a vitatott szentléleki királyi várat is. Kővár határában késő neolitikumi telepnek bizonyult a nép által Polyvárnak nevezett hely, ahonnan állatokat ábrázoló kerámia-szobrocskák kerültek ki. Kézdiszárazpatakról került múzeumi gyűjteménybe egy kisméretű Osiris-szobrocska. Úgy Kővár, mint Szárazpatak régi templomainak helyét még látni lehet.

A községközpont első írásos említése 1251-ből származik (Zent Lelewkh), Szárazpataké 1311-ből (Zarazpatak), Kőváré 1332-ből (Pusulnic), Kiskászoné 1567-ből (Kyskázon). Itt jegyezzük meg, hogy Kézdiszentlélek nyugati része. Kővár és Szárazpatak, besenyők lakta települések voltak. A torjai Apor latifundiumhoz tartozó falvakként 1876-ig Felső-Fehér vármegye tartozékai voltak. Kővár falu régi neve Réseinek volt, s csak 1906-tól jegyzik Kővár néven az anyakönyvekben. Említik, hogy az Ojtozi-szoroson 1241-ben betörő tatárok feldúlták a környező falvakat, a lakosságot felkoncolták. A kuruc szabadságharc idején az osztrák katonaság kirabolta és fosztogatta népet. 1718-ban pestis pusztított. A negyvennyolcas magyar szabadságharcnak összesen tizennégy áldozata volt. Szentlélek egyházas hely ma is és a múltban az volt, hisz az említett Perkő-hegy tetején álló négykaréjos Szent István kápolna ősidők óta búcsújáró hely. A folyamatos fejlődés eredményeként lassan nőtt a településcsoport lélekszáma. A 2002-es népszámlálás adatai szerint az összlakosság száma 4682. Szentléleken 2780, Kőváron 984, Szárazpatakon 628 és Kiskászonban 290 lélek lakott. Nemzetiségi összetétele: 99,27% magyar, 0,58% román, 0,15% más. Kézdiszentlélek a múltban is jelentős település volt, hisz itt vezet át az az útvonal, amely a Kászon patak völgyén át a Kászonokkal, majd Alcsíkkal, nemkülönben az, amelyik a Szentföld északi falvain át az Ojtozi-szoros felé irányul. A rendszerváltás után megnőtt a magántőke, mezőgazdasági farmok alakul-tak, malom, kenyérsütőde működik. Jelentős gazdasági ág lett az állattenyésztés és az erdőgazdálkodás.

A községközpontnak vasútállomása van a Sepsiszentgyörgy-Bereck szárnyvonalon. Közművelődési életében fontos szerepet játszik a vegyesdalárda, a néptánc és a hagyományokat felelevenítő Betlehemes csoport. Az elmondottak ellenére nem jeleskedik a faluturizmus gyakorlásával, pedig egy sor látnivalóban gazdag és értékes turisztikai objektummal bír s altalaja eddig még nem hasznosított savanyú-vizet rejteget. Látnivalók: a szentlélek! római katolikus vártemplom (középkori műemlék), a négy- karéjú perkői Szent István kápolna, amely freskómaradványokat (Szent István, Szent László, Szent Imre herceg és Szent Gellért püspök) őriz, a szépirodalomban is szereplő Tarnóczy-Mikes-kastély romjai (Kemény Zsigmond: Özvegy és lánya), a kiskászoni Búcsújárók emlékháza.

Néhány éve még élő szokás volt Szentléleken a farsangkergetés. Kézdikőváron különleges érdeklődésre tarthat számot a „szentcsalád járás", melyet a fiatalok gyakorolnak advent idején, szállást keresve a kis Jézusnak. Szárazpatak szülötte volt Opra Benedek (1907-1978) tanár, az 1956-os magyar szabadságharc idején meghurcolt jeles padagógus, akit az akkori rezsim bebörtönzött, s most a forradalom - post humus - kitüntetettje. Nevét felvette a falu iskolája.


Kézdiszentlélek gyönyörű környezetben húzódó település, tiszteletre méltó történelmével, jelentős egyházi eseményeivel a Felsőháromszéki falvak egyik gyöngyszeme. Kovászna megyében, Kézdivásárhelytől másfél km-re északra, a Kászon-patak két oldalán fekszik, a Székely-Kászoni hegyek előterében, a régiót Szentföldnek is nevezik a környékbeliek.

A település felett emelkedik a Perkő hegy, vagy ahogy még nevezik Háromszék szent hegye, mely a római katolikus hívek egyik zarándokhelye. A falu a nevét a Szentlélek tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta, első írásos említése 1332-ből való.

Hajdan két részből állt: az egyik része Felső-Fehér vármegyéhez, míg a másik része Kézdiszékhez tartozott. Határát Kiskászonnal együtt az Apor és a Mikes családok birtokolták. A település fontos katonai szerepet töltött be, mint a Magyar Királyság keleti részeinek egyik fő védőbástyája. A fejedelemség korában fontos szerepet játszott a Perkő délnyugati oldalán épített kastély, amelyet még a 15. század első felében kezdtek építeni, romjai ma is láthatók.

Az évszázadok során a kastélyt több földesúr és nemes család is birtokolta, napjainkban a Tarnóczyak után Tarnóczy kastélyként ismert, ami egy vadregényes leányrablásnak köszönhető. Tarnóczy Sebestyén özvegyének és leányának története Kemény Zsigmondotis megihlette, ennek nyomán készült egyik legjobb műve, az Özvegy és leánya című regénye.

Szentlélek lakói minden időben nagymértékben kivették részüket a szabadságharcos, illetve háborús eseményekben. Hősi halottjaik iránti tiszteletből emlékművet állítottak a római katolikus templom közelében. Kézdiszentlélek 1968-től községközpont, hozzá tartozik még Kiskászon, Kézdikővár és Kézdiszárazpatak. A falvakban több mint 4700-an élnek, a lakosság 99 százaléka magyar nemzetiségű és római katolikus vallású. A vidék lakói ellenálltak a reformációnak, és mindvégig megmaradtak katolikus hitükben. Ősidők óta a földművelés és az állattenyésztés jelenti az itt élők megélhetését, elsősorban burgonyát termesztenek.

Kézdiszentlélek főként gyönyörű templomának köszönheti hírnevét, a középkori vártemplomot műemlékként tartják számon. Az épület a falu északkeleti magaslatán emelkedik, a szentélyt övező fal különös alaprajzával egyedülálló Háromszék hasonló épületei között.

A templomot, bár délnyugati sarkán az 1401-es évszám olvasható, valószínűleg a 15. század második felében építették, 13. századi elődjét újították fel, illetve bővítették ki. A következő századokban a gótikus stílusú templomot többször átalakították. Eredeti részei között említhetők az ajtókeretek, ablakok valamint a szentségtartó fülke. Belsejének barokk jellegét a 18. században kapta. A templom dísze a főoltár, melyet 1685-ben készítettek. A kőből faragott miseasztalt helybeli mesterek faragták. A kórusban levő orgona 1902-ből való. A szentélyt az 1980-as években a két oldalán kibővítették, nemrég pedig restaurálták. A torony, amelynek magassága 28 méter, jelenlegi formáját az 1770-es években kapta. A templomot övező várfal a szakemberek szerint a 17. század végén, a 18. század elején készülhetett, sarkain kerek, törpe tornyokkal erősítettek meg. Az egyik bástyában egyházközségi állandó kiállítást rendeztek be.

 A közösség múltját, jelenét mutatják be a kifüggesztett képek, érdekességei a kis múzeumnak a régi miseruhák, melyek közül a legrégebbi körülbelül 100 éves. Az egyházközösség életében kiemelkedő események többek között a Pünkösdhétfő és a Szent István napi búcsú. Régi hagyomány, hogy a csíksomlyói zarándoklatról hazatérő hívek Szentléleken állnak meg pihenni és imádkozni. A legjelentősebb esemény a falu életében az augusztus 20-i, perkői búcsú, mely a felsőháromszéki katolikusok nagy ünnepe. Az évszázados hagyománnyal rendelkező eseményre minden évben több ezer hívő zarándokol a perkői Szent István kápolnához, hogy együtt énekeljenek, imádkozzanak. Az államalapító tiszteletére épített kápolnának nemcsak műemlék, hanem eszmei értéke is felbecsülhetetlen, őrszemként magasodik a Háromszéki medence fölé. A négylevelű lóherére emlékeztető alaprajzú kápolna és a négyszögletes harangláb a térség leglátványosabb műemlékei közé tartozik.

A kápolna építésének időpontját pontosan nem lehet tudni, feltehetően kora középkori alapokra épült. Az építtető Kálnoky, Apor és a Mikes család már a XVIII. században búcsújáró kegyhellyé avatta és az Árpád-házi szent királyokat, valamint a püspököket ábrázoló freskókkal díszítette. Nemrég került napvilágra egy új freskó részlet, melyet restauráltak. Különösen szép a kápolna XVII. században készült, faragott reneszánsz ajtókerete. A Szent István napi búcsú 2007-ben a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója rendezvénysorozat záróeseménye is volt egyben. A zarándokok egyházi zászlók alatt Szent István-énekeket énekelve indultak az erődtemplom elől a Perkőre. Háromszéken nagy hagyománya alakult ki a köztéri székelykapu állításnak, Szentléleken ez alkalomból avatták fel a díszkaput a hegyre vezető úton. A kápolnát és a szabadtéri oltárt a hagyományokhoz híven a kiskászoni ifjak díszítették fel. A szentmise ideje alatt hagyományőrző csoportok álltak díszőrséget. A természet és az ember alkotta értékek a térség idegenforgalmi középpontjába helyezik Kézdiszentléleket. Műemléképületei méltán vonják magukra a figyelmet. Az egyik legrégebbi épület a Könczey-Páll udvarház, 1608-ban készült. Szintén impozáns épület a római katolikus parókia, melyet 1821-ben emeltek. Érdekességei még a településnek a kőből faragott kapulábak, szépen megmunkált sírkövek.

A környék hasznosítható természeti kincseinek köszönhető, hogy kőfaragó dinasztiák telepedtek le itt, alkotásaikkal emelve a falu hírnevét. A Bartalis családban több nemzedék óta apáról fiúra száll a kőfaragás mestersége, így van ez jelenleg is. Munkáikon gyakran a népi motívumokat jelenítik meg. A közművelődés és oktatás mindig is fontos szerepet kapott a szentlélekiek életében. A műkedvelő tevékenységekben számos érdeklődő vesz részt, a fiatalok szívesen vállalják a népi hagyományok fenntartását, átörökítését.

Több mint harminc éves múlttal rendelkezik a Perkő Néptánc Együttes, melyet Gergely Zoltán pedagógus alapított 1976-ban. Az együttes tizenkét táncot ismer és táncol, amelyekkel sikeresen lép fel rendezvényeken, találkozókon. Az együttes jelenleg hatvan tagot számlál a Borsika iskolai utánpótlás csoporttal együtt. A helyi oktatást nem annyira régisége, mint inkább eredményei tették ismertté. Az iskola Apor István nevét vette fel 1998-ban. Az épületben több mint kétszáz gyereket tanítanak, a különböző sportok gyakorlására pedig egy hatalmas futbalpálya, és egy sportcsarnok áll a rendelkezésre. A tornatermet a helyi önkormányzat építtette 2007-ben. A helybéliek körében nagy népszerűségnek örvend a labdarúgás, csapatuk több mint 50 éves, a Kézdiszentléleki Perkő Sport Egyesület keretében működik. A piros-fehér mezben játszó csapat háromszor szerezte meg a megyei bajnok címet, és kétszeres megyei Román Kupa győztes, 2002-ben érte el legnagyobb sikerét, amikor kiharcolta a III-as ligában való részvételt. A legkissebbek igényeit sem hagyják figyelmen kívül a faluban, nemrég kellemes környezetű, szépen rendezett játszóteret létesítettek az óvodáskorúaknak. Kézdiszentléleken példaértékű az idősek iránti tisztelet és odaadás is.

A megyében egyedülálló intézményt hoztak itt létre, a Szent Klára öregotthont. Az épületet a helyi katolikus egyházközség vásárolta és a Gyulafehérvári Caritasnak adta át, amely a célnak megfelelően berendezve az otthont 1995-ben nyitotta meg. A ferences nővérek irányításával 18 idős ember gondozását látják el, kellemes környezetet és családias légkört biztosítanak számukra. Kézdiszentlélek folyamatosan fejlődő település, arculata a helyiek szép iránti igényét is magán viseli, felújított intézmények, rendezett utcák fogadják a látogatót.


HŐSÖK EMLÉKMŰVE SZENTLÉLEKEN

hosokszentlelek

 Dúló csaták után testük idegenben nyugszik, de emlékük közöttünk él – írja a hősök emlékművén, ami az első és a második világégésekben elhunyt szentléleki katonák emlékét őrzi. A Laub testvérek munkája eredetileg a Porond nevű falurészen volt, s 2001 augusztusától tekinthető meg jelenlegi helyén, a vártemplommal szemben. Az emlékmű nemcsak a hősi halottak emlékét őrzi, a talapzaton levő, karmai között kardot tartó sassal díszített faragott kőtömböt a visszatérés emlékének (1940. szeptember 13.) szentelték. 

    MILLENNIUMI EMLÉKMŰ

 2001 novemberében avatták fel a községközpontban, a mostani Szent István-szobor helyén a millennium és a kereszténység ezeréves évfordulója emlékére állított kopjafás emlékművet, melyet a helybeli Fábián Dezső és a kézdiszentkereszti Winkler Imre készített az utóbbi tervei alapján. Az emlékművet 2009 augusztus elején költőztették át mostani helyére, az Apor István-iskola előtti parkba. Az emlékmű talapzatát Bartalis Béla készítette.

KŐ OBELISZK

 Az 1714-ben felállított emlékkeresztes kő obeliszk az 1710-es években pusztító nemzetközi pestisjárványra emlékeztet, amikor a település lakói közül is több százan pusztultak el e kórban. A pestis több nagy hulláma között a legnagyobb a Fekete Halál volt, mely 1346-ban érte el a Krímet. És itt mint a történelem első biológiai fegyverét is bevetették. A tatár seregek Kaffa ostromakor pestises hullákat katapultáltak a város falain belülre.Az évszázadok során a pestis újra és újra lecsapott, ennek esett áldozatául Hunyadi János is, de többek között az 1710-es években az Osztrák Birodalomban pusztító járvány vetett véget a Rákóczi-szabadságharcnak is.

Miközben egész Európát sokkolta, a járványnak pozitív hatásai is voltak: ösztönzően hatott az orvostudomány fejlődésére, a nemzeti tudományos nyelvek kialakulásának adott lökést. Az obeliszk alkotójának neve nem maradt fenn.

SZENT ISTVÁN EMLÉKKERESZT

A perkői kápolna haranglábától pár méterre található egy emlékkereszt. A Jakab Miklós által 1929-ben, Szent István apostoli király tiszteletére állított jel hátsó részén írja: Nyolc gyerekét s párját veszített férj áldozatából állok e hegy ormon ős Kápolna helyén / E nagy idők tanuját Keresőknek szólok e képen / Testsvér régi hazát juttat a földi Kereszt

SZENT ISTVÁN SZOBOR

Kovászna megye egyetlen egész alakos Szent István-szobra Kézdiszentléleken található és 2009. augusztus 20-án avatták fel. A 2,40 méter magas, kőből készült szobor a székelyudvarhelyi Zavaczki Walter Levente szobrászművész alkotása.

KOPJAFÁK A TEMPLOMKERTBEN

A katolikus templom kertjében három kopja található a napórával szemben. Ezeket az 1944-ben, 1945-ben és 1954-ben születettek állították a kortárstalálkozók alkalmával.

A DINNYÉSKŐ

A székely kaputól kissé lejjebb érdekes dinnye alakú szikla áll, rajta emlékkereszt. A neve Dinnyéskő, legendája azonos a Csíksomlyó hegyén levő Kőosztováta legendájával. A legenda szerint a furcsa kinézésű szikla helyén egy öregasszony házikója állott. Nagyboldogasszony napján a szomszédok a templomba hívták az asszonyt, de az a szövőszéke mellett munkája közben rá se hederített a szép szóra, sőt csúnya szavakkal felelt a megszólításra. A kegyes hívők végighallgatták az ünnepélyes misét, nagy volt azonban a csodálkozásuk, amikor visszajövet nem találták az öregasszony házikóját, a helyén egy szikla állott, jól kivehető volt még az öregasszony alakja, amint a szövőszék mellett dolgozik. körülötte pedig az apró csirkék, melyeknek szemeket szedeget az anyjuk. Az évszázadok vihara sokat lemorzsolt a legendás Dinnyéskőből, azonban a merész fantáziájú néplélek megismeri ma is a kőcsoport ködös alakjait és azt mondja, hogy aki „kilencszer térden állva megkerüli a követ, hallja a szövőszék csattogását."

  

SZÉKELY KAPU A PERKŐN

2007. augusztus 20-án a Pro Concordatia Populorum Nemzetközi Lovagrend és a megyei önkormányzat székelykapu állított a perkői kápolna felé vezető zarándokúton. A kapu a gelencei Both fivérek, László és Imre műhelyében készült.

BERECZ ASZTALA

A Perkő délnyugati oldalában sajátságos sziklacsoport vonja magára a figyelmet. Középen egy asztal alakú lapos szirt, négy oldalán négy kőszék, ezt Berecz asztalának hívja a nép s a szájhagyomány szerint Tarnóczi Sára ott fogyasztotta el estebédjét, ami, tekintve az innen feltáruló szép kilátást, regényhősnőnknek jó ízlésére mutat.  Ez irányban alább a hegynek szabályszerű kiszökellése van, ezt Sieth várának hívják, sőt a hagyomány régi várat helyez oda, alatta pedig kincsekkel teli pincét sejtetnek. Falrakatnak semmi nyoma, s tekintve a hely kicsiny voltát, ott legfeljebb valami őrtorony állhatott.

 EMLÉKKERESZT A PERKŐN

1967-ben a Perkő-hegy csúcsára Kozma Gábor (1926 – 1997) volt politikai fogoly impozáns méretű cserefa emlékkeresztet állított Szent István király tiszteletére, egyben így akarván emlékezni saját szabadulásra a börtönből. A kommunista diktatúra éveiben nem lehetett a keresztre felvésni mindezt, ezért Kozma Gábor halála előtt Vince fia vésette fel Fábián Dezsővel 1997 nyarán a keresztre a szöveget édesapja végakaratát teljesítve. Az időközben megrongálódott fakeresztet 2004-ben Vince újjal cserélte ki.  A mai kereszt déli oldalán olvasható: Kézdiszentléleki politikai foglyok emlékére - Kozma Gábor, Finta Zoltán, Porkoláb Sándor, Kovács Bernád, Kovács István, Fábián Kálmán, Gergely Gáspár, Tamás Imre, Fábián Vince, Fábián Ignác, Bálint Kálmán.  A kereszt északi oldalának felirata: Szent István királyunk tiszteletére állíttatta Kozma Vince 2004.

 

Search

Language