Steluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivă
 

KISKÁSZON

A községközponttól alig 1 km-re északra a Perkő nyugati lábánál fekszik Kiskászon. Első okleveles említése 1567-ből való. A falu az egykori királyi Felső-Fehér megyéhez tartozott, 1877-ben csatolták hivatalosan Háromszék vármegyéhez, a királyi megye tartozékaként a torjai Apor-birodalom peremvidékének faluja volt.

A székely határőrség felállításakor a vidék stratégiai jelentősége megnőtt, mivel itt vezetett át az országút Kászonszék és Csíkszék felé. A közel 300 lélekszámú településen 100 évvel korábban még 1200-an éltek. A kis létszám ellenére iskolája és óvodája is működik, elsőtől negyedik osztályig tanítják itt a gyerekeket. A lakosság római katolikus vallású, templomukat 1985-ben emelték Árpádházi Szent Margit tiszteletére. A falu turisztikai látványossága a Búcsújárók Emlékháza. Maga az épület hagyományos székely jellegével önmagában is érdekességnek számít.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kis múzeumban a búcsújárások tárgyi anyagát õrzik: lobogókat, csengõket, kisebb kegytárgyakat, imalapokat, énekes- és imakönyveket. A gyűjtemény legértékesebb darabjai egy, a XVIII. század végérõl származó, fából készült Mária-szobor és egy, a XIX. század elején készült és fára festett Krisztus-feszület. Az Emlékház mellett, mezei úton a Perkő gerince közelíthető meg, a zarándokok többnyire ezen az útvonalon mennek a Szent István kápolnához. Kiskászon borvízforrásairól ismert, zamatos vizét sokan fogyasztják. Régen itt álltak meg a búcsújárók szomjukat oltani, vizének kivételes erőt tulajdonítottak. Az új templomot 1985-ben szentelték fel Árpád-házi Szent Margit (1242—1271), a betegek, nyomorultak segítőjéről, IV. Béla királyunk lányáról és tiszteletére. A legkeményebb kommunista diktatúra idején épített kis templomot faragott székely kapuk díszítik, virágmintáit néhai Jakabos István és a jelenleg Svédországban élő Marthi Alajos faragta.A templom homlokán álló emléktáblán ez áll: „Épült 1978-1984-ig Árpád-házi Szent Margit tiszteletére ft. Bartha Domokos alapítványából, ft. Balázs György plébános és a kiskászoni egyházközség híveinek áldozatos munkájával”. A kis falu egyházi búcsúja Árpád-házi Szent Margit napján, január 18-án vanA falucska közepén egy régi lakóházból 1978-ban kezdettel 1984-ig templomot építettek. 

 

Kézdivásárhelytől 7 km-re északra a Perkő nyugati lábánál a Kászon-patak völgyében fekszik. Területe ősidők óta lakott. A Vár-patakának jobb oldalán emelkedő magas hegyorron, melyet Várélinek neveznek a Cecevárnak nevezett bronzkori ősvár nyomai vannak. A vár valószínűleg a középkorban is használatban volt, sorsa ismeretlen. A falu 1567-ben Kyskazon néven szerepel. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. A falucska közepén egy régi lakóházból 1978-ban kezdettel 1984-ig templomot építettek. Az új templomot 1985-ben szentelték fel Árpád-házi Szent Margit (1242-1271), a betegek, nyomorultak segítőjéről, IV. Béla királyunk lányáról és tiszteletére.  A legkeményebb kommunista diktatúra idején épített kis templomot faragott székely kapuk díszítik, virágmintáit néhai Jakabos István és a jelenleg Svédországban élő Marthi Alajos faragta. A templom homlokán álló emléktáblán ez áll: „Épült 1978-1984-ig Árpád-házi Szent Margit tiszteletére ft. Bartha Domokos alapítványából, ft. Balázs György plébános és a kiskászoni egyházközség híveinek áldozatos munkájával”. A kis falu egyházi búcsúja Árpád-házi Szent Margit napján, január 18-án van.


 

KÉZDIKŐVÁR

Szentlélektől mintegy 2 km-re a Peselnek-patak mellett fekszik Kézdikővár. A feltehetően besenyő eredetű, néphagyományokban gazdag település a 19. század végéig a Peselnek nevet viselte. Mivel a Pótsa-lányoknak nem tetszett a gúny tárgyául szolgáló név, 1905-ben átnevezték a falut, a várszerű kerítéseknek köszönhetően lett Kővár a neve.

Eredetileg a település nem a mai helyén, hanem délebbre a Céklás-patak mellett feküdt, ma is Faluhelynek nevezik ezt a határrészt. Itt volt Háromszék legrégebbi 12. századi temploma, amit régészeti feltárások is bizonyítanak. Az egykori falu helyét keresztel jelőlték meg a helybéliek. A település létére utaló első írásos dokumentum 1332-ből való. A 19. századig a torjai Apor uradalomhoz tartozott, csak 1876-ban csatolták Felső-Fehér vármegyétől Háromszékhez. A több mint kilencszáz lakosú római katolikus falunak gyönyörű, kőfallal övezett temploma emelkedik a domboldalon. A templomerődöt 1825-ben emelték Szent Lőrinc tiszteletére. Sokáig felekezeti iskolát működtettek a faluban, ma I-VIII osztályos általános iskolában tanítják a gyerekeket. Kővár építészeti emlékei között is a Pótsa család neve kerül előtérbe, udvarházukat a templommal egyidőben építtették.

A kúria eredeti részéből már csak kevés látható, az is az épület hátsó részén. A falut várfalszerű kőkerítései teszik különlegessé, nagyon sok házat és gazdasági épületet magas kőfallal kerítettek be, melyek kis váracskák benyomását keltik. Néhol pedig gyönyörűen faragott hatalmas székelykapu díszeleg.

 

 SZENT LŐRINC-SZOBOR

2009-ben első alkalommal szerveztek három napos, búcsúval egybekötött falunapokat a közigazgatásilag Kézdiszentlélekhez tartozó településen. A három nap fő eseménye augusztus 10-én a falu búcsúnapján – amikor a római katolikus templom felszentelésének 180. évfordulójáról is megemlékeztek - a szentmisét követően a település védőszentje tiszteletére állított Szent Lőrinc-szobor leleplezése volt. A kőszobrot a kézdiszentkereszti Winkler Imre készítette. Elsőként Balogh Tibor községi polgármester szólt az egybegyűltekhez, köszöntötte a meghívottakat, mondott köszönetet a szobor alkotójának és Bartalis Bélának a talapzat elkészítéséért, majd Szent Lőrinc vértanú életét ismertette. A szobrot Tamás Sándor a megyei önkormányzat elnöke leplezte le. A falu védőszentjének szobrát ft. Tamás József segédpüspök szentelte meg.

A KÉZDIKŐVÁRI PÓTSA KÚRIA

A hatolykai Pótsa család házasság útján került az egykori Peselnekre, a mai Kézdikővárra, ahol feltehetően a Rápoltiak egy korábbi udvarházának bővítésével alakították ki lakhelyüket. A hagyomány szerint a család 1825-ben jelentős szerepet vállalt a település templomának újjáépítésben is. 

A Felső-Háromszéken jelentős birtokkal rendelkező család legismertebb tagja Pótsa József (1836-1903), aki 1877 és 1903 között Háromszék vármegye főispánja volt. Az 1905-ben elhunyt Pótsa Gyula síremléke a régi temetőkert sarkában található. Az első világégést követően a Fejér család vásárolta meg a kúriát Pótsa Klárától több részletben. E család leszármazottai a kúria mai tulajdonosai, akik közül Bali András és felsége, született Fejér a kilencvenes évek derekán az általuk használt épületszárnyon nagyobb méretű átalakítást végeztek. Ennek következtében a mai épület csak sejteti egykori elődjének harmonikus megjelenését. A délkeleti tájolású, részben alápincézett udvarház kőből és téglából épült. Az eredetileg szabályos téglatest formájú, sátortetős tömeg egyensúlyát a bejárati tornác helyére épített nagyméretű épületszárny bontja meg. 

A hátsó oldalhoz egy kisebb melléképület csatlakozik, míg az északkeleti oldalon a régi, barokkos oromzatú padlásfeljárót találunk. Alaprajzát tekintve az eredeti épület hatosztatú, északnyugati sarokszobája boltozatos. Külön figyelmet érdemel a kúria eredeti állapotban megőrzött tetőszerkezete. A kőlapokkal borított padlásteret egykor terménytárolásra használták. A padlásajtón még megfigyelhetők a ki és behordott gabonazsákok számát jelző rovások.

ELSŐ VILÁGHÁBORÚS EMLÉKJEL KÉZDIKŐVÁRON

Kézdikővári templomkertben levő kőobeliszk felirata: Ezen emlékkeresztet állítatta a kegyelet azon hősökért, kik az 1914/18 évi világháborúban szeretett hazánkért haltak meg. Béke a hősök poraira! Áldás a hazára! Felirata szerint az emlékművet a kézdiszentléleki kőfaragó Bartalis Ferenc készítette 1922-ben és 55 hősi halott nevét tartalmazza. Az emlékművön külön csoportban örökítették meg a hadifogságban kerültek neveit. Tizenhét kővéri internélt műnevét vésték rá. 

 

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ KÉZDIKŐVÁRI ÁLDOZATAINAK EMLÉKJELE

A második világháborús áldozatok nevét a templomkertben levő Sólyom család síremlék két oldalára vésték rá a következő felirat kíséretében: 1942 – 1945. 18 név olvasható a kereszten. Ugyanez az emlékoszlop őrzi a világháborús áldozatok egy külön csoportjának nevét az alábbi szöveg kíséretében: ”Kimutatás azokról a foglyókról, akiket a románok 1944 ősz(én) ok nélkül elhurcoltak. Névsor. Kővár 1945. VII. 8. Földvár –Tiginya.” Harminc nevet véstek a síremlékre. Az emlékoszlop déli oldala a Sólyom család elhunyt tagjainak emlékét őrzi. 

 

MILLECENTENÁRIUMI EMLÉKJEL

A falu népe 1996-ban, a millecentenárium évében ugyancsak a templomkertben kettős, faragott kopjafát állított a magyar honfoglalás 1100 esztendejének tiszteletére. A faragó a „896 – 1996 A hazáért” feliratot véste a kettős kopjafa alsó felébe. 

 

KÉZDIKŐVÁR RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOMERŐDJE

A középkorban a falu mostani helyétől délebbre, a Céklás-patak völgyében feküdt. A műemlékként nyilvántartott kerített templomerődöt 1825-ben építették Szent Lőrinc vértanú tiszteletére, valószínűleg a régiét örökölve, miután a falu mai helyére költözött át, a régi, XII. századi templomot felhagyták, csak Faluhely neve őrizte meg annak helyét napjainkig. Orbán Balázs még megtalálta annak nyomait. 1998-tól helyét emlékkereszt jelzi. Búcsúja Szent Lőrinc vértanú napján, augusztus 10-én van. 

E kis település egyik jellegzetessége a kőkerítések látványa. Bár nem jellemző az egész falura, legtöbb helyen mégis fellelhetők az esetenként több méter magas kőből rakott kerítések. Kézdikővár Kézdivásárhelytől 9 km-re északnyugatra, a Peselnek-patak mellett fekszik. Kővár a házak közötti kőkerítéseivel messziről úgy néz ki, mint egy erődítmény. A köveket, melyekből e falakat emelték, a temető feletti, ma erdei fenyővel benőtt domb oldalából fejtették. 1905-ig neve Peselnek (szláv: bcselnik = méhes) volt, de mivel ez gúny tárgya volt, ezért 1905-ben várszerű kerítéseiről a mai nevét állapították még számára. Területe ősidők óta lakott. A Kászon-patak jobb parti magas teraszán a Polyvárnak nevezett helye őskori neolitikumi telep maradványait tárták fel. A falu eredetileg nem a mai helyén, hanem délebbre, a Céklás-patak mellett feküdt.

A Polyvár nevű helyen a régészek neolitikumi telepet tártak fel, ahonnan állatokat ábrázoló kerámiaszobrocskák kerültek elő. Határában, a Faluhely nevű helyen megtalálták a falu első, román kori templomának alapfalait. A 14. században besenyők lakják az akkor Peselneknek nevezett falut. Akárcsak Torja, ez is az egykori Felső-Fehér vármegyéhez, az Aporok latifundiumához tartozott. Először 1332-ben említik Pusulvik néven. Mai római katolikus templomerődjét 1825-ben építették Szent Lőrinc tiszteletére.

A Pótsa-udvarház a 18. században épült. 1910-ben 1217 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 1992-ben 952 lakosából 951 magyar volt. A Kővár-patak völgyében a gyógyhatású Büdös-kút nevű édes-kénes ásványvízforrás tör felszínre. A faluban élő hagyomány az István- és János-napi köszöntések szokása, az aprószentekelés, valamint a szentcsalád járás. Utóbbit advent utolsó tíz estéjén végzik.


 

KÉZDISZÁRAZPATAK

(saját weboldal www.kezdiszarazpatak.hu)

A Kászon-patak jobboldali mellékvölgyében Szentlélektől 8 km-re fekszik Kézdiszárazpatak. A település első írásos említése 1311-ből való. Abban az időben még szabad besenyők lakták a falut, akik a székelységgel egy zászló alatt harcoltak, később az Aporok jobbágyai lettek.

 

A falu Felső-Fehér vármegyéhez tartozott egészen 1876-ig, amikor Háromszékhez csatolták. Lakói római katolikusok, középkori templomuk helyébe 1798-ban építették fel a mai, Szent Bertalan tiszteletére szentelt templomot, a szentély köré kőfalat emeltek. A templom előtti téren a Hősök emlékműve áll, mely a szabadságharcban és a világháborúkban elesetteknek állít emléket. Szárazpatakon az oktatás kezdetei a 18. század közepére tehetők. Az 1777-ben Mária Terézia által bevezetett iskolareform előtt már intézményesített oktatás zajlott a faluban. 

Az iskola mai épülete 1967-ben készült el, 2001-ben vette fel a falu nagyszülöttjének, Ópra Benedeknek a nevét. Az iskola mellett, a Kulturotthon előterében Márton Áron püspök emlékére szobrot állíttattak 2006-ban. Kézdiszárazpatak múltja szorosan összekapcsolódik a Pótsa család nevével, akik közül többen patrónusai, támogatói voltak a falunak. Egykori otthonuk ma idegenforgalmi látványosságnak számít, jelenlegi lakói is megőrizték eredeti jellegét. A későklasszicista stílusban épült udvarház a falu alsó felében található. 

A barátságos, egyszerű székely faluban a népi faépítkezés számos formája figyelhető meg: tornácos boronaházak, egyszerű zsindelytetős kapuk meg, melyeket nem díszítenek népi motívumokkal, mint más székely településeken. Érdekessége még a településnek egy a 19. században épített vízimalom. Az építményt 50 éve műemléknek nyilvánították, így eredeti formájában látható és még mindig működik.

 

A falu egykori, régi temploma a mostani közelében volt, az ún. Kolomp-patak völgyében. 1620-ban Peselnek( Kézdikővár) helyett Szárazpatak szerepel a korabeli okiratokban anyaegyházként, ami azt feltételezi, hogy temploma azelőtti is volt. 1735-ben Kastal János vikárius generális romos állapotban találta a templomot. A romba dőlt templom helyére 1798-ban építettek újat. Védőszentje az oltárképen is látható Szent Bertalan. Kézdiszárazpatak a reformáció előtt és után is megmaradt katolikus falunak. A XVIII. században katolikus anyagegyház és ma is az. Más egyháza soha nem volt. Szép papilakját, mint ahogy azt az épületen látható emléktábla is bizonyítja 1909-ben építette „az Erdélyi Római Katolikus Státus, a két falu (értsd ez alatt Kézdikővárt is) és Balogh Ignácz plébános”. A templomkerítés előterében áll a millecentenáriumi emlékkopja, Tubák Vince munkája. 

KÉZDISZÁRAZPATAK VILÁGHÁBORÚS ÁLDOZATAINAK EMLÉKMŰVE

 

A kőből készült díszes emlékmű a falu központjában, a templommal szembeni kis téren áll. 1928-ban állították, készítői Laub Ede és Lajos kézdiszentkereszti kőfaragók voltak. Felirata: „A hazáért 1914-1918”. Hatvan név olvasható az obeliszken. A második világháború áldozatainak nevét ugyanerre az emlékműre vésték rá. Huszonegy nevet véstek az emlékműre. A két világégés áldozatainak neve mellé került az 1848/49-es magyar forradalomban és szabadságharcban elesett kézdiszárazpatakiak neve is.

 

1956-OS KOPJAFA

 

A kopjafát  állították az Ópra Benedek Iskola udvarán 2006 októberében az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója és egykori tanáruk, Ópra Benedek emlékére a brassói Fémipari Műszaki Középiskola 1954-ben végzett növendékei. Az emlékjelt Antal Ferenc és Antal Balázs faragta. Az avatóünnepségen a csíkszeredai vitéz Lay Imre és a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének több tagja is részt vett, kegyelettel emlékeztek az 1956-os események miatt nehéz börtönbüntetésre ítélt Ópra Benedekre. 

 

MÁRTON ÁRON SZOBOR

 

Az iskola udvarán kialakított parkban található Márton Áron áron püspök fából faragott szobra, Tamás Károly kézdialmási faragó munkája. A néhai egyházi vezetőnek Felsőháromszéken még Kézdivásárhelyen és Gelencén állítottak szobrot. 

 A KÉZDISZÁRAZPATAKI PÓTSA UDVARHÁZ

A falu alsó felében, falazott kőkerítéssel behatárolt, tágas telken áll a Pótsa család késő klasszicista jegyeket viselő egykori udvarháza. Építésének pontos időpontja nem ismert. A telek bejáratát az utca vonalától rézsűsen beugró kapu biztosítja, gyakori megoldás ez a szűk utcás háromszéki falvakban. Cseréppel fedett, masszív kapulábak között elhelyezett gyalogkapu és kocsibehajtó két oldalán a falazott rézsűkben fülkéket alakítottak ki. A kapubejárótól balra az udvarház egykori magtárának csupasz falai között már a pince boltozata is omladozik. Szerencsére  kúria épületét lakják, ezért meglehetősen jó állapotban őrződött meg. A téglalap alaprajzú, kétmenetes, alápincézett épület szabályos tömegét sátortető fedi. 
A főbejárat elé ugró oszlopos, timpanonos tornác az épület szimmetriatengelyében foglal helyet. A hátsó oldalon keskeny tornác fut végig, melyet középen egy kisebb, egykor sütőházként használt épületszárny szakít meg. Az épület homlokzatán és két rövid oldalán, az eresz vonalában kiemelkedő, vakolt téglapárkány húzódik, melynek gazdag tagozata a tornác timpanonját is keretezi. A fehérre meszelt kúria zsalugáteres ablakainak egy részét kicserélték, de őriznek még itt, az egykori ebédlőben egy négyszögű mázas cserépkályhát, melynek mását a miklósvári Kálnoky kastélyban találjuk.
A kúriát és a hozzá tartozó életteret Pótsa Zsuzsannától 1918-ban Rettegi Ferenc vásárolta meg népes családja számára. Az ő leszármazottai és örökösei élnek ma a kúriában.

ÓPRA BENEDEK PLAKETT

A kézdiszárazpataki iskola falán található Ópra Benedek (1907-1978) pedagógos, ’56-os meghurcolt plakettje, ami Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész munkája. Az 1967-ben épített iskola 2001. május 26-tól viseli a falu nagy szülöttének nevét. Ópra Benedek Kézdiszárazpatakon született 1907. április 12-én, pedagógus családban. Apja Ópra Pál kővári születésű tanító, édesanyja György Anna, szárazpataki tanítónő, aki négy fiúgyermeknek édesanyja, és akit gyermekei rajongásig szeretnek. 

A névadás híre többségében pozitív visszhangot vált ki, de elhangzanak olyan megjegyzések is, hogy „… 1958-ban ők akarták felrobbantani Brassóban a gyárat”. Ötven esztendő sem volt elegendő ahhoz, hogy a faluközösség megismerje az igazságot. Még ma is fellelhetők a hajdani demagógia beidegződései, és a lélekrombolás nyomai. Az 1956-os magyar forradalomról, annak erdélyi vonatkozásáról szinte semmit sem tud a közösség, pedig a környéken alig van falu, amelynek ne lenne 56-os hőse, meghurcoltja, áldozata. A szomszédos Kézdiszentléleken Pál Gyula plébános. Az ő emléküket idézi az 1956-os kopjafa. A LUKÁCS-MALOM

A Kászon-patakának medre mellett, festői helyen található a mostani Lukács-malom. A patakon a molnárok gátat létesítettek, ami kisebb vízesést képez. Érdekes, hogy a patak vízét korábban áramfejlesztésre is felhasználták.Erdély délkeleti csücskében, a Kárpát-kanyar övezte medencében, Háromszéken (Kézdi-Orbai-Sepsi) található Kézdiszárazpatak. 1940-44 között még Magyarországhoz tartozott. Felső-Háromszék központjától, Kézdivásárhelytől mintegy tíz kilométer távolságra, a Torja-hegység lábánál 622 m tengerszint feletti magasságban, a Kászon vizének jobbparti mellékvölgyében fekszik. A vidék már a neolitikumtól kezdve lakott területnek számít. A nyugatra fekvő torjai Várhegyen feltárt földvár mintegy 3500 évvel ezelőtt épült. Északkeletre a Váréle (Várbérc) nevű helyen neolit- illetve bronzkori erődítmény nyomai kerültek elő és vaskori népesség létezését1 is bizonyítják szintén itt feltárt leletek. A falu első említése 1311-ből való, amikor Kézdy Balázs szárazpataki birtokát Opur János fiaira hagyja végrendeletében. Ez az okmány Terra Zarazpatak-ként jelöli a települést. Ebben az időben a Zsák-hegy alatti falut még szabad besenyők lakják, akik a székelységgel egy zászló alatt harcolnak. Besenyőknek, - bissenusoknak - említi őket egy 1324-ben keltezett oklevél, akiket a hatalmas Aporok erőszakkal tettek jobbágyokká. Ekkor szakadt a falu Felső-Fehér vármegyéhez egészen 1876-ig, amikor "bekebeleztetett Háromszék vármegyébe". A szárazpataki anyaegyház alapítását az 1823-as visitationis decretumban3 1620-ra teszik. Ekkor Szárazpatak a mater, a szomszédos Kézdikővár pedig a leányközség. A falu egykori temploma a mai közelében, a Kolomp-patak völgyében állt. 1798-ban, részben a vallási alapból, részben a község költségén épül az új templom. Patrónusa az oltárképen is látható Szent Bertalan apostol. A falu búcsúünnepe augusztus 24-én, Szent Bertalan napján van. Kézdiszárazpatak lakossága az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc eszméit lelkesen fogadja. Habsburg-ellenes harcával a nép szülőföldjét védi, a forradalomban szerzett olyan jogok és vívmányok megőrzéséért nyúl fegyverhez, mint az Alsócsernátonban kimondott jobbágyfelszabadítás, a törvény előtti egyenlőség és a közös teherviselés.

 Ezekért az eszmékért, amelyekért abban az időben Európa-szerte a leghaladóbb társadalmi erők küzdenek, kilenc kézdiszárazpataki nemzetőr áldozta az életét. Emléküket a központban, a templom előtti téren álló Hősök emlékműve őrzi.Kézdiszárazpatak mindkét világháborút földrajzi fekvése miatt igencsak megszenvedte. Belső hadszíntér, határőrvidék lévén, a katonák minden élelmet és takarmányt feléltek és elvittek. A háború végén teljes a káosz. Az első világháború hősi halottainak emlékére 1928-ban közadakozásból állított emlékoszlopot a faluközösség. 1968-ban, az új megyésítéskor alapvetően átrajzolják Erdély közigazgatási térképét. Kézdiszárazpatakot a szomszédos nagyközséghez, Kézdiszentlélekhez csatolják. A mezőgazdaság gépesítése által felszabaduló munkaerő számára a könnyű- és a nehézipar nyújt alternatívát. Sokan a Kézdivásárhelyen épülő gyárakban (nadrággyár, keményítőgyár, csavargyár, szigetelőgyár, traktoralkatrész-gyár) dolgoznak. Ide ingáznak, majd megkezdõdik az elvándorlás. 1989 után gyökeresen megváltozik a település élete. Megszűnik a kollektív gazdaság és az emberek visszakapják földtulajdonukat. A gyárakat privatizálják, de ezek sorra mennek tönkre. Egyik napról a másikra marad munkahely nélkül egy jelentős rétege a lakosságnak, akik hazaszorulnak, és ősi földjeiket művelve próbálnak megélni. A falu jobb sorsra érdemes lakossága szívósan harcol a megélhetésért. Újralétesül a település közbirtokossága.Az egyház visszakapja birtokát és épületét. Új malom épül a régi közelében, ahol a szomszédos falvakból is őröltetnek. A településen pékség működik, amelynek termékeit a faluban és Kézdivásárhelyen értékesítik. Megszűnik az elvándorlás és az utóbbi években a népességfogyás is.

Ópra Benedek tanulmányait szülőfalujában kezdi, majd a kézdivásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumban érettségizik. Kolozsváron francia-román-magyar szakon szerez tanári oklevelet. Kézdivásárhelyen, Szilágysomlyón, Csíkszeredában és Brassóban tanít. Pedagógusi elhivatottsága és emberi nagysága elismerést vált ki a pedagógustársadalom körében. 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatják. Huszonöt év szabadságvesztésre ítélik, amelyből hat évet tölt le. Szabadulása után nem folytathatja hivatását. Gyári munkásként dolgozik nyugdíjazásáig.  Elhunyt 1978. november 25-én Csíkszeredában. Ópra Benedek neve és személye nem ismeretlen a faluközösség előtt, hiszen rokonai, ismerősei, tanítványai élnek itt. 


KATROSA ÜDÜLŐTELEP

Kézdivásárhelyről tizenöt, Kézdiszentlélektől tíz kilométerre fekszik a Katrosa üdülőtelep, mely házszámozás szerint nem Kézdiszentlélekhez, hanem Kézdiszentkereszthez tartozik. 
Innen már csak egy km-re van a történelmi Csík és Háromszék, a mai Hargita és Kovászna megye határáig. Egy régi, félúti fogadó és néhány régi kőházkörnyékére, hisz ennyiből állott még fél évszázaddal ezelőtt Katrosa, hétvégi házak épültek, ahol mára egy kedvelt üdülőhely alakult ki. A lomberdőkkel keretezett, csendes völgy a szelektől is védve van.

A mai szájhagyomány is úgy tartja, hogy a telep legrégibb épülete, az egykori fogadó Bethlen Gábor erdélyi fejedelem vadászháza volt, aki többször is megszállt ezen a helyen. Nem is olyan régen, valamikor a monarchia utolsó éveiben, a mai fogadó homlokzatán még ott volt a fejedelmi címer. 
Katrosát nyugat-keleti irányban szeli át egy kék ponttal jelzett turistaösvény, amely Bálványosfürdőt köti össze a Katrosától keletre emelkedő Gombás-bérccel. A Katrosa-patak völgyében él a vidéken eléggé ritka turbánliliom. 
Kézdivásárhelyről a Kászoni-medencén át egy negyvenegy kilométeres műút vezet Csíkszereda felé, áthaladva a 878 méter magas Nyerges-tetőn és az Alcsíki-medencében találkozik a 12-es számú országúttal. A műút nagyon jó állapotban van, és rendszeres autóbuszjárat köti össze Kézdivásárhelyt Csíkszeredával. A Katrosában mintegy hetven hétvégi ház, a Katrosa nevű fogadó, egy kempingtábor és a háromcsillagos Cupidon Panzió található.

Search

Language